Korom Gábor vagy Cesar Millan? Nektek ki tűnik hitelesebbnek, és miért?

KG sokkal régebb óta dolgozik, mint CM. Előbb volt műsora is, így hülyeség azt mondani, hogy majmol. És tudtommal ő egykor munkakutyás volt, még terjedt is az a fotó fb-on, ahol áll az akkori magyar csapat közepén az egyik vb-n vagy eb-n.

A tükör módszer sokaknak segített, nekem összességében szimpatikus. CM szintén sok embernek segít, nekem még sem tetszik, nem tudok vele azonosulni, nem is értek egyet azzal, amit mond és amit tesz. De ez van, mások vagyunk, más emberek, irányzatok állnak hozzánk közelebb. Minden módszernek van létjogosultsága, hisz mindegyik segít bizonyos esetekben. Én összességében örülök, hogy ennyi módszer van, így legalább mindenki megtalálja a magának valót. Hogy ki a jobb? Ez egyén függő, akivel jobban tudunk azonosulni, aki többet segít nekünk. Fölösleges itt pocskondiázni meg név nélkül dobálózni ködös utalásokkal, mind a két oldalról, ha egyszer azt, amit tesznek, jól csinálják.

Magáról a tükör módszerről nekem is vannak tapasztalataim. Oviba is oda jártunk már, már ott nem tetszett, hogy tizenévesek vezetik a foglalkozásokat ( a segítők..). Kérdezés nélkül nyúlkáltak a kutyámhoz (rottweiler), aki addig egy teljesen nyílt kutya volt. De mivel az emberek többsége, akikhez odament szimatolni, ismerkedni, azonnal rányúltak, rosszul, felülről, amitől a kutyám megijedt. Ki akartam hívni a szituból, hiszen figyeltem őt, mikor is rámszólt az oktató, hogy ne figyeljem a kutyámat, ezért vannak ott a segítők. (HÖ????)

Kb. 3szor voltunk az oviban, de aztán meguntuk ezt a hozzáállást, fejetlenség volt az egész.

Na de aztán úgy gondoltuk, csak elmegyünk a tanfolyamra, hiszen ott már az oktató tartja majd az órát, meg mindig ugyanazok lesznek, csak jobb lesz. Hát nem lett, sőt! Nagyon sokat tudnék mesélni, de nagyvonalakban ezek voltak a problémák: 4, azaz négy rottweiler volt a csoportban (az én kanom, a szuka tesója, egy másik kan, akivel már jártak egy tanfolyamra előtte, de akartak mégegyet, és egy kb. egy éves totál antiszoc kan). A 3 kanra azonnal rátették a szájkosarat, amitől azonnal be is feszült mind. Az enyémen addig sose volt, így nem is érette a dolgot, meg mi se. Volt még pár golden, meg egy idióta boxer, aki mindenkinek pózolt, meg rohadt pofátlan volt. A goldenek mindig azt csináltak, amit akartak, ha kiütötték az ember lábát, az akkor is cuki volt. A rotik kb. meg se mozdulhattak. Mikor az enyém tesója játszani akart az enyémmel, mindkettőt orrbavágták. A szuka annyira megijedt, hogy bebújt a párom lába közé, mire újra orrbavágták! Abszolút semmit, de semmit nem csinálhattak, mindenért ment az orrbavágás, palackdobálás. Na erre rájött még az, hogy kb. a 3. foglalkozástól kezdve kinyílt az egy éves antiszoc kan pofája és ment neki az összes a kutyának. Az enyémnek kb. négyszer, mire az enyém utána már azonnal morgott rá, ha meglátta, na meg mert a másik folyton méregette... Ebből azt hozták ki, hogy az én kutyám a hibás, mert először is azért ment neki a másik, mert az enyém ránézett. (MI??????) (csak így zárójelben jegyzem meg, esélye nem volt ránézni, mert velem gyakorolt a pályán, na mindegy). Ezek után a 3 kan kiadták egy-egy segítőnek (én hülye, soha többet senkinek nem adom ki a kezemből!!). Az enyémet egy 15-16 éves lánynak, a többit is kb. ilyen korúaknak. Az antiszoc rotit többször megpróbálták kizárni a csop.ból. Ez mit jelent? Mint az idióták, kergették a köves flakonnal, mire a roti ráfordult a segítőre. Persze kosár volt rajta, mert egyébként szerintem a közelükbe se mernének menni ezeknek a kutyáknak!

Rángatták őket jobbra, balra, az enyém is totál be volt feszülve, dehát akkor még úgy voltam vele, biztosan nem gond, hát értenek ők hozzá! (ahhoz legalábbis, hogy elcsesszék, így utólag már tudom). Na még tudnék sokat mesélni, de így is hosszúra sikerült. A lényeg, hogy totál el lett cseszve a kutyámmal a kapcsolatunk, utáltam a kutyát, ő is engem. Aztán szerencsére vége lett a tanfolyamnak (tényleg nem értem miért nem hagytuk ott már hamarabb...) és én ott álltam egy kamasz kan rotival, aki totál nem hallgat rám, akit utálok és nem tudtam mihez kezdjek. Ja igen, hozzátartozik még a sztorihoz, hogy folyamatosan azt kaptam, hogy a kutyám meg fog enni, a fejemre fog nőni, folyamatosan le kellett dominálni és pont ezzel rontottam el a legjobban.... így utólag már tudom. Szóval, beszéltem a tenyésztővel és végül ő terelt a helyes irányba. Azóta nagyon szeretem a kutyámat, ő is engem, nagyon jó lett a kapcsolatunk. De ha azt nézzük , hogy hol lennénk már, ha normális suliba megyünk (vagy épp nem megyünk egybe se), akkor bizony nagyon mérges tudok lenni! Gyakorlatilag a totál mínuszról indultam, hála az iskolának.

Én nem mondom, hogy maga a módszer rossz, de hogy ezen a sulin azt se tudták mit csinálnak, az biztos és ez elég szomorú! Akkor egyébként az összes rotis otthagyta a sulit, mind "sérült" valamilyen szinten.

És nem akarok senki ellen beszélni, egyszerűen csak ezt tapasztaltam.