Kell a kutyát megverni?

Hát igen, egy odacsapás számomra nem a "jól el kell verni" kategória, ahogy szerintem senkinek se.

Viszont az is tény, hogy egy odacsapás, de akár egy verés sem tudja önmagában megoldani ezt a falkavezérség-kérdést, maximum meghúzol vele a kutyának egy határt a veled szembeni visszapofázással kapcsolatban, de attól még ő ugyanúgy tojhat rád behíváskor, vagy akármikor máskor. Ha a mindennapokban falkavezérként viselkedsz, a legtöbb kutyával nincs gond (kivéve, amikor kamaszodik, de az egy külön téma), ha pedig nem, akkor verheted te akármennyit, akkor sem fog elfogadni vezetőnek, hiszen nem vezetőként viselkedsz, hanem idegbeteg állatként.

Egy csomó olyan kutyapáros van, ahol a látványosan kisebbik kutya irányít, pl. kaukázusi és fehér zsebszösz, és a zsebszösz a főnök, mert neki van meg a kellő akaratereje, hiába férne bele egyben a másik szájába. Szóval nagyon nem ezen múlik.

13-as vagyok, ma délután volt egy érdekes szituáció séta közben. A patakparton séta közben találkoztam egy ismerősömmel, akinek labradorja van, és épp tegnap este tépte meg egy pitbull nagyon csúnyán a nyakát meg a fülét. És ott volt egy másik ismerősöm, a 3 és fél hónapos boxerével, ma volt a legelső sétájuk kint.

Ahogy megyek feléjük, látom, hogy rohan mögöttük egy fekete kutya, szóltam nekik, hogy nézzenek hátra. Hátrafordultak, és a labradoros csaj teljesen bepánikolt -bár ő ismerte a kutyát- és elkezdett veszekedni a kutyával (akinek a gazdáját sehol nem láttuk...) erre a boxeres is bepánikolt, felvette a kutyusát. Én is felkaptam a kutyámat (yorki, - a miheztartás végett- az elmúlt 8 évben egyszer vettem csak föl a main kívül), mert azt hittem valami agresszív kutya, de kiderült, hogy csak egy nagyon neveletlen kölyök (feje alapján ő is valami pit típusú keverék), aki felugrál mindenkire. Gyorsan letettem a kutyámat, és elhívtam a 2 riadt gazditól, és mentem vele az ellenkező irányba. Rám is rám ugrott, de akkor elegem lett, és rászóltam nagyon hangosan és határozottan, hogy üljön le. És láss csodát, azonnal abba hagyta. Megfogtam a nyakörvét, és vittem a gazdájához, aki közbe már jött szembe. Egy idősebb úr, és látszott, hogy képtelen parancsolni a kutyának.

Most nem magamat akarom fényezni, de az alfa "bennünk/benned van" és nem abban, hogy élete során egyszer jól elgyepálod, csak hogy tisztázd a rangsort.

Oké, yorki gazdiként könnyen dumálok, sosem volt ilyen típusú kutyám, amilyenek Neked tetszenek, de azt akkor is fenntartom, hogy a verés nem megoldás. Nem vagyok hajlandó elfogadni azt, hogy egy "kemény", domináns kutyát veréssel lehet betörni. Attól a lelke is sérül, és nem felejti el. Ha következetességgel éred el, hogy Te legyél a falkavezér, akkor biztos, hogy egész más lesz a kapcsolatotok.

Tisztelnie kell, és nem tartania Tőled ;)

Ugyan nem pitem van, de nagyon-nagyon hasonló, egy amstaff büszke gazdája vagyok.

A fizikai fenyítés konkrétan semmit nem ér náluk, egyszerűen puszta kézzel nem tudsz nekik komoly fájdalmat okozni, viszont a saját tekintélyedet szépen alááshatod egy alapos elveréssel. De a válaszokból már sejtem, hogy te teljesen mást értesz verés alatt. Nem azt mondom, néha igenis kell egy-egy jól irányzott pofon, sőt már a leszorításra is szükségem volt az utóbbi két évben. De a leghatásosabb mindig a "lelki terror" volt, ha rá sem néztem, hozzá sem szóltam a kötelező parancsokon kívül. Amilyen zordan néznek ki, legalább olyan törékeny a lelkük, a gazdájukért tűzbe is mennének. Ideális családi kutyák, az enyém rajong a gyerekekért, megdöbbentően óvatosan közeledik a kicsikhez, pedig nincs a környezetünkben gyerek, csak nagy ritkán a tesómék jönnek át. Ha ezek közül választasz én is inkább egy fiatal mentett kutyára szavaznék, aki már azért túl van a kamaszkoron. Utána úgyis beleszeretsz, és okvetlen kell majd egy kölyök is, de nem árt a gyakorlás, azért nem egyszerű kutya egyik sem.

A családon belül volt eddig vizslánk nekünk is és egy jack russell terrierünk. Kb. 14 éves voltam, mikor befogadtunk egy német juhász kant. A lényeg, hogy ki kell alakítani a kapcsolatot a kutya-gazda között. Beteg volt és én ápoltam, neveltem. Életemben nem emeltem rá kezet, ha bármikor feszegette a határokat, elég volt egy szigorú pillantás és azonnal tudta, hol a helye. Az apám bezzeg, aki elvileg "alfa hím" lenne, hiába kiabált, ordítozott vele, vagy bármi (mi sosem bántottuk a kedvenceinket) rá se hederített.

Ebből is látszik, hogy teljesen mindegy hány éves vagy, milyen a testalkatod, milyen domináns a kutyád. Ha az elején tisztázod, hogy merre hány lépés, nem lesz vele gond. Azt érd el, hogy tiszteljen a kutyád, akkor vakon megtesz érted/neked bármit. Már három éve van velem, azóta a legjobb barátom, a társam, a családom :)

A vége kicsit nyálasra sikerült, de a lelkiismeretes kutyatartók biztosan megértik

Akumival én is mélységesen egyetértek.

Egyik barátnőmnek 2 kutyája van. Egy hatalmas dog és egy tacsi. A tacsi került később a házhoz, és határozottan, egyértelműen ő a főnök a két kutya között.