Kell a kutyát megverni?

Röviden: ez nem igaz. Sőt, egy kutyát higgadt határozottsággal kell nevelni, semmiképpen nem kell megverni.

Nekem dobermanjaim voltak, 50 kg-s nő létemre. Ez a fajta érzékeny idegrendszerű, gazdájához erősen kötődő. Nagyon fontos nála kicsi korától a következetes nevelés, valamint a szocializáció, azaz, hogy már 2-3 hónapos korától (ahogy az oltásai miatt már lehet) rendszeresen legyen hordva emberek és kutyák közé. Mindenképpen javasolt kutyaiskolába járni vele, először persze csak ún. "kutyaoviba", aztán kezdődhet az alap engedelmesség és öv. Olyan iskolát keress, ahol értenek a munkakutyákhoz, mivel a dobi az.

Nagy hangsúlyt kell fektetni a megbízható behívás megtanítására, szintén fiatal kortól.

Sok időt tölts vele, lehetőleg vidd magaddal, ahova csak lehet, következetesen, de higgadtan neveld. Ivarérés után más kan kutyákkal lehet agresszív, nem kell ilyenkor már összeengedni játszani velük. De a jól nevelt kutya tiltható róla, hogy nekimenjen más kutyáknak. Idegen emberekkel szemben a közömbös viselkedés a kívánatos.

Fontos az is, hogy olyan kennelből válassz kutyát, ahol a szülők tenyészszemlések, jó idegrendszerűek, és a kölykök is születésüktől fogva jól szocializálódnak.

Fentieket betartva, semmi gondod nem lehet a dobermannoddal, feltéve, ha azt választasz. Tekintélyed nem attól lesz, ha megvered, hanem ha nyugodt, határozott, de szeretetteli vezetője vagy a kutyádnak.

Pitekkel kapcsolatban személyes tapasztalatom nincs, de erős a gyanúm, hogy a fentiek rá is igazak. :)

Úgy vettem észre, hogy amikor egy szülő megüti a gyerekét, az már a végső kétségbeesés, tehetetlenség következtében szokott bekövetkezni.

Ha Te már most, előre ezen aggódsz, akkor javaslom a fajtamentőket. Rengeteg gyönyörű kutya van, és egy növendék, vagy fiatal felnőtt kutyánál már tudják, hogy milyen a természete, mennyire domináns. Szerintem gondold át ;) Sok sikert!

9. vagyok!

Akkor mire gondoltál? A kérdésedben ezt írtad:

" DE nem egy (a kutyanevelésben nem járatlan) ismerősömtől hallottam, hogy ha a kutya (kan) eléri az ivarérettséget, és nem játékos morgást produkál, abban a pillanatban (egyszer) jól meg kell verni, különben nem fogja elfogadni a parancsokat, mert ő akar az alfa lenni, és ez veszélyes helyzetekhez vezethet "

Ha nem nevelésre szolgál az egyszeri megverés, akkor mégis mire? Ismétlem: EGYSZER SEM kell megverni a kutyát! Sem akkor ha nevelni akarod, sem egyéb esetben! Ha elítéled az állatok bántalmazását, akkor a kérdésed is értelmetlen :D

Alapvetően nem. De meg kell említeni, hogy előfordul, hogy a kutya nem vesz komolyan, amíg nem látja, hogy oda mersz állni elé komolyan, de ez amúgy ritka, mint a fehér holló, és nem fajtafüggő, vagy legalábbis nem úgy, ahogy az ember magától gondolná (a végén ezt jobban kifejtem). Nekem például egy labi-agár keveréket kellett eltángálnom, hogy észrevegye magát, pedig nem ma kezdtem kutyázni, és soha nem láttam megoldást a verésben.

Ha már meg kell verni a kutyát, azt viszont nem az első morgásnál. Bőven elég egy akkora pofon, hogy a fal adja a másikat. Lepődjön meg, szeppenjen meg, de nem kell rögtön beterrorizálni, csak kommunikáltok, letisztázzátok a szabályokat. Ha már tiszta, és úgy pofátlankodik, akkor eljöhet az a pont (nagyon feltételes módban, mert ezer más civilizált módszer is létezik), hogy meg kell egy kicsit tépni. A szóvaláasztás nem véletlen, én ilyenkor sem a kézzel ütlegelést tartom célravezetőnek, inkább megkergetem valamivel (kannával, vagy ami a kezem ügyébe akad), vagy istenesen levágom a földre, és megtépem a horpaszánál meg a nyakánál a bőrt. Végtére is egymással is ezt csinálják, nekik ez a verés, nem az, hogy harapják egymást izomból és csontokat törnek.

Szóval próbálj kutyául gondolkodni: pofátlan vagy - odakapok - kussolsz. Ha tovább csinálod, és huszadjára is egy nap alatt, és felhúzod az agyamat, akkor feltörlöm veled a padlót. Ha még tovább csinálod, akkor ha meglátlak a két méteres körzetemben, lezúzlak. Előbb-utóbb megtanulod, hogy hol a határ.

Azt egyébként jó tudnod, hogy főleg az ilyen csupaizom fajták konkrétan immunisak a fizikai fenyítésre. Egyszerűen nem érzik, a pitemet izomból szoktam ütni (játékból), az meg vigyorog és élvezi, hogy masszírozom. Viszont cserébe rettentő érzékeny lelkű fajták, úgyhogy őket pont baromira nem érdemes verni, a "lelki terror" alapú dolgok ellenben nagyon be tudnak válni náluk. A pitemnek a mai napig a legnagyobb bünti, ha nem foglalkozom vele, attól azonnal magába száll. Pofozhatnám én akármeddig, az neki annyira nem rossz, szóval bármikor dönthet úgy, hogy megéri valamit rosszalkodni, ha csak valami fizikai retorzió jár érte. Végtére is arra tenyésztették ki, hogy ezt bírja.

Azt meg azért tisztázzuk le, hogy a kutyák nem verekedéssel döntik el az alá-fölérendeltséget. Szép is lenne, ha mindig használhatatlanra vernék egymást, ha valamelyik kamasz túl sokat képzel magából. Rögtön kiesne két fontos tag a falkából, jönne az éhezés, a lassabb gyógyulás, szóval egyszerűen a természet törvényei szerint nem praktikus. Tehát a verés egyáltalán nem szükségszerű, ivaros kanoknál se a falkavezérséghez, nekik nem ez a természetes megoldás. Megoldják a mindennapi apró jelzések útján, kipuhatolják, melyikük akarata az erősebb, és így elrendeződik a dolog. Ha nagyon pofátlan, jöhet a kizárás (az is teljesen természetes nekik, az öreg kutyám is csinálta a pittel, amikor nagyon elvitte az agyát a kamaszodás, és amint párommal csatlakoztunk hozzá, hirtelen meg is javult a kutya).

Az a kutya az igazán domináns, amelyik nem verekszik, hanem egyszerűen annyira magabiztosan fölényes és higgadt, hogy senki nem mer belekötni. Amelyik kutya rendszeresen verekszik, az stresszes, neurotikus, és ugyan lehet, hogy kivív magának némi félelmen alapuló tiszteletet, de nem egy vezető alkat, és nem is fognak rá soha vezetőként tekinteni, maximum messzire elkerülik.

Komoly verekedés, ha nem muszáj, nincs. Egy természetes falkában legalábbis, ahol nagy tere van az állatoknak kitérni egymás elől, és amúgy mindenkinek kiegyensúlyozott a lelkivilága. Az emberek között élő állatoknál ez a kettő gyakran sérül, ezért gyakoribbak a verekedések.

Amiről te beszélsz, az odakapás, az csak odaszólás, figyelmeztetés, ahogy a morgás meg a vicsorgás is. Nem fájdalom vagy sérülés okozása a cél, tehát nem nevezném verésnek. Fizikai fenyítés van, de azért egy odakapás meg az, hogy elkapod a kutyát és jól elvered, nagyon nem egy kategória. Az odakapás a pofonnal egyenértékű nagyjából, egyik sem nevezhető verésnek.