Dilemma - pároztatni vagy nem?

Törzskönyves szuka kutyám van, szűrt szülőktől, de hobbi célra vettem. Már mikor először mentem megnézni a kölyköket, mondtam a tenyésztőnek, hogy nem akarom fedeztetni. Erre sikerült kiválasztanom az alom legjobban sikerült kiskutyáját. Tényleg nagyon szép lett. A tenyésztő azt mondta, legszívesebben visszavásárolná. De én továbbra is abban voltam, hogy tavasszal ivartalanítjuk.

Erre most a férjem elkezdi mondogatni, hogy milyen jó lenne lehozni tőle egy almot. Elég jól élünk, őt az se zavarná, ha ráfizetéses az ügy, de azt mondja, egy ilyen szép, fajtája dísze kutyát kár utódok nélkül hagyni. Meg kell csináltatni a szűréseket, elvinni tenyészszemlére, aztán a tenyésztőjével szövetkezve találni egy jó kant, és igényes, jó gazdákat keresni a kölyköknek.

Végülis van abban valami, amit mond, de konkrétan ennek a fajtának szerintem viszonylag nehéz igényes gazdát találni, és mivel csak hobbikutyás vagyok, nem igazán értek a vérvonalakhoz stb. Na meg az elveim. Nem vagyok tenyésztő, hiába vagyok gondos, lelkiismeretes. Tenyésszenek azok, akiknek ez az életük. (Bár nyilván ők is elkezdték valahogy.)

Ráadásul nekem a kutyám családtag. Régóta szerettem volna ezt a fajtát, igyekeztem jól nevelni, mindent megadni neki, és hát azért aggódom is érte. A HDP szűrés kapásból egy altatás, na meg a vemhesség, a fialás is mind rizikó. Féltem, na.

Már arra is gondoltam, hogy a férjem simán örülne a pihepuha kölyökkutyáknak, na de azért álljon meg a menet. Akkor már inkább szülök neki gyereket... :)

Abban meg igaza van a férjemnek (és a tenyésztő is győzködött), hogy tényleg szép jószág.

Egy szó mint száz, kicsit elbizonytalanítottak. Nem nagyon, csak kicsit.

Érdekelne a véleményetek.