Dilemma - pároztatni vagy nem?

Nem kell neked érteni hozzá, csak csináld, amit a tenyésztő mond, ha megbízol benne :) Ő segíthet a gazdakeresésben is, kirakhatjátok az ő oldalán a kölyköket, mehet az ő kennelnevén a dolog, szóval ha tényleg a fajta érdekét szolgálná az az alom, szerintem érdemes átgondolni.

Persze a vemhesség ugye mindig veszélyes egy kicsit, a legnagyobb odafigyelés mellett is lehet baj. De azért nem ez a jellemző, még a házi szaporítók nagy része is megússza többségében gond nélkül.

Én mindenképpen átbeszélném a tenyésztővel alaposan, hogy mit tud segíteni. Gondolom, kéne neki is egy kölyök, szóval szerintem számíthatsz rá :)

Azt azért tudd, hogy a "szuka bérlés" úgy működik, hogy a kutyának az elléskor és azt követően a kölykökkel együtt legálább két hónapig azon a tenyészhelyen kell lennie, ami a tenyésztő által a tenyésztő szervezetnek be lett jelentve és az alomellenőrzés is ott történik. Magyarul ez alatt az idő alatt nem nálad lesz a kutya, hanem a tenyésztőnél!

Amúgy meg ki mondta, hogy eszméletlen gyönyörű az a jószág? Látta már néhány bíró kiállításokon? Esetleg fajta speciál bíró?

Hát biztos lesz bőven vélemény, pro és kontra egyaránt.

Én -miután kétszer elolvastam amit írtál- mégis amondó vagyok, hogy kihagynám a fedeztetést.

Persze, jól esik az embernek amikor agyba-főbe dicsérik a kutyáját, sőt, a tenyésztő is győzköd, de akkor se mennék bele.

Részben anyagi okok miatt, még akkor is, ha elég jól éltek. Olyan felelősségteljes gondolkodással nekifogni, mint amiről írásod tanúskodik horror összeg lesz a vége.

(szűrések, tenyészszemle, fedeztetés, állatorvos többször, ultrahang, a jelenleginél is gondosabb táplálás, majd az ellés, aztán a kölykök ellátása, oltás, chip, féreghajtás, stb. És akkor még nem számoltam olyan lehetséges problémákkal, ha a szukának segítség kell és esetleg császáros lesz, vagy azzal, hogy valamilyen oknál fogva mesterségesen kell táplálni a kicsiket.)

Másfelől az egészségi kockázatok miatt is kihagynám, félteném a kutyámat.

Harmadrészt pedig elvi okok miatt; addig amíg Magyarországon dugig vannak a menhelyek, a gyepmesteri telepek és az ideiglenes gazdik otthonai addig tényleg csak az álljon neki egy újabb alomnak aki ért is hozzá, és valóban olyan kutyája van, hogy "hűűhaa".

Amúgy elárulod, hogy milyen fajta a szóban forgó kutya?

Mivel ritka magyar fajta, ha tenyleg olyan jo es nem csak kullemben, hanem jellemeben is igazi kuvasz, en paroztatnam, ha vannak, akik elojegyeznek ra.

Az egeszsegugyi kockazatokrol meg annyit, hogy az embereknel is lehet komplikacio, megsem ugy allnak hozza a nok, hogy "nem szulok, mert mi lesz, ha meghalok". Azert odafigyelo gazdi es hozzaerto orvosi felugyelet mellet ritkan van problema. En azt javaslom, ne ivartalanits meg, vidd el tenyszszemlere, karaktertesztre, legyen meg a BH vizsgaja es ha van eleg jelentkezo a kolykokre, akkor gondolkozz el a parostatason. Ha viszont maximum 4 eves koraig nem sikerul megfelelo gazdijelolteket talalni, ivartalanitsd.

Ne haragudj, nem sértésből írok most, csak szeretném, ha kicsit másképpen néznél a körülötted bámészkodókra.

Ha nagyvárosban laksz és panelok között sétáltatod a kutyádat, akkor nem csodálom, hogy megbámulnak, azt is szem előtt kellene tartani, hogy a kuvasz eleve nagytestű állat, és szerintem, ha 5 bámulótól megkérdeznéd miért is bámul, 1. mert olyan szép a kutya, hogy olyant még nem látott, vagy azért, 2. mert akkora, hogy a bámészkodó azt latolgatja elég erősen fogod-e a pórázt, és, hogy jól bírsz-e a kutyával. Nos szerintem 5-ből 4-en az utóbbit választanák. Hiszen a kuvasz elég nagytestűnek számít, és igencsak félelmet kelt sok emberben, nem pedig csodálatot. Ezt a fajtát Erdélyben a pásztorok szokták választani az erdőben, farkasölőnek, nem hiszem, hogy sokan ujjonganának, ha feléjük rohanna egy, farkcsóválva. Míg egy kicsi pincsi, vagy yorki pont az ellenkezőjét váltaná ki.

Szóval azt akarom mondani, lehet, hogy te nagyon szépnek látod, mert miért is ne, hiszen mindenkinek a sajátja a legszebb, de azért a "dagad a májam a büszkeségtől" kifejezéssel azért csínján bánj, mert lehet, hogy félelem az oka a bámulásnak. Ha mellettem sétálnál biztos nem a kutya szépségét nézném, hanem a kezed lazaságát a pórázon, mert volt már szerencsém kuvaszokhoz, és bár barátságos volt, semmi esetre sem találkoznék vele az utcán, ha nem fogják keményen.