Szerintetek ezután ismét megszökne vagy inkább tanult belőle?
Egyik este a szokásos esti sétánkon elengedtem a kutyám, mindig el szoktam engedni bizonyos helyeken. Lakótelepen élünk, nagyon csendes, belvárostól messze lévő környék, szinte mint egy falu.
A lényeg hogy behívható szokott lenni ilyen ingerszegény környezetben (kutya vagy macska esetén meg szoktam fogni).
Ezen az estén viszont talált egy csontos és elrohant a sötétbe (volt rajta láthatósági mellény, így legalább ez megnyugtatott hogy talán el nem üti az az egy autó ami óránként elmegy)
Hiába kerestem, nem találtam. Úgy döntöttem negyed óra múlva hogy hazajövök zseblámpáért. Ahogy indultam volna ki a lépcsőházból, a lépcsőről láttam hogy néz be az ajtón, és nagyon megörült nekem, egyből bújt hozzám.
Autóból utcára dobott kuyta volt egyébként.
Szerintetek most megijedt hogy elveszíthet, vagy megbátorodott hogy hazatalál? el merjem engedni?
Ilyenkor általában megijednek egy kicsit, és visszább vesznek.
De azért szerintem gyúrjál rá erre a behívás dologra. Nagyon hosszú zsinórral gyakorold, (én fonott damilt használtam) akár 100 méterről is tudjál rántani rajta.
Ez így úgy működik, mint egy elektromos nyakörv, hogy kontroll nélküli szabadságot érez a kutya, de mégis hatással tudsz rá lenni.
Elég hatékony.
És jóval olcsóbb, mint egy e nyakörv.
Mind a kettő lehetséges, de a behívás (unalomig tartó) gyakorlását nem helyettesíti. A Nagy Könyv szerint a behívást addig kell gyakorolni, míg minden esetben be nem jön.
A gyakorlatban a (szinte) bármikor behívható kutya gyakran az életét köszönheti a fegyelmének.
Kisebb hangsúlyt kap a behívás közbeni fektetés, ami szintén tud praktikus lenni, ha váratlanul megjelenik egy autó vagy kerékpár
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!