Akadályozzam vagy hagyjam őt elaltatni? Szenved ő?
Tegnap már föl írtam vele kapcsolatban egy témát.
14-15 éves németjuhász lány kutyáról van szó, akinek a hasán keletkezett egy férfi ököl nagyságú lógó "daganat" féle.
Holnap jön az állatorvos és egyedül leszek itthon.
Szülőm szerint el kell altatni mert szenved, szerintem nem, persze néha majdnem elesik mert gyengébb mint egy fiatal kutya, de azon kívül eddig jól evett,bár sajnos elég sovány viszont.
Lehet önző vagyok de én nem altatnám el, főleg hogy én vagyok itthon, szinte én döntenék és és "ölöm" őt meg.
Én ezzel nem hiszem hogy együtt tudnék élni, kivéve abban az esetben ha az orvos tanácsolná, mert szerinte ez a stádium már szenvedés neki akkor esetleg bele mennék.
Egyébként fura, de kb 3-4 napja vettük észre eddig nem, és kizártnak tartom hogy ott volt, és senki nem vette észre, egy kis seb volt nem rég a hátán azt is elég korán észrevettük.
Kérlek adjatok tanácsot.
Sok minden lehet... az is hogy itt sokan látatlanban 'beszélnek' és már altatnának...
Vizsgáltasd ki kérdező a kutyád, ha tuti gyógyíthatatlan akkor jöhet a megváltás... ki tudja, a leírásod alapján lehet jóindulatú szövetszaporulat is, ugyanis a rákos daganat nem 3-4 nap alatt nő hatalmasra. Ennek kiderítése csak mintavétellel lehetséges.
Egy ilyen, gyorsan kialakult dudornál, már mi is a legrosszabbra gondoltunk. Az állatorvos, már ránézésre, alapos vizsgálat előtt mondta, hogy izomhúzódás. Az volt.
Ha mégis nagy a baj, átérzem, hogy milyen rettenetesen nehéz döntés előtt állsz. Az a helyes, amit írtál, ha az állatorvos javaslatát fogadod el. Nekünk nehéz megítélni, hogy mennyire súlyos a helyzet.
Néhány hónapja, a szerintem rettenetes állapotban levő macskámat úgy vittem el az állatorvoshoz, hogy előbb megástam a sírját. Az orvos alaposan megvizsgálta, kezelést javasolt, és most is itt rohangál körülöttem.
Egy, a tiéddel egyező korú kutyánknál, végsőkig ragaszkodtam az életéhez. Nem sírt, nem nyüszögött, azt gondoltam, hogy bár csaknem magatehetetlen gyenge, de legalább nincsenek fájdalmai, és mindenben segítettem neki. Aztán az állatorvos elmondta, hogy biztosan szenved, csak az állatok ezt végsőkig titkolják. A nagy szeretetemmel, szenvedtettem. Ilyet többé nem teszek.
Ha arra kerül a sor, akkor sem te ítéled halálra. Ha olyan a helyzet, akkor a sors tette. Te, az orvos javaslatára, csak megmented a szenvedéstől.
Én rettegtem a megrázó élménytől. De nem kell félned. Egy erős kábító injekció után kapja meg a másik injekciót. Gyors, számára fájdalommentes az eljárás. A látszat az, hogy csak elalszik.
Persze, most hihetetlen, de idővel múlik a nagyon fájó érzés, maradnak az emlékek róla.
Kívánom, hogy ez utóbbiak csak minél később jöjjenek el!
Ha valóban szenved a kutya, akkor az elaltatás nem megölés.
Akkor számít csak gyilkosságnak, mikor a gazdája nem tudja megnevelni, és a kutya agresszíven megnyilvánul és nem nevelik meg, nem kérnek segítséget, hanem lealtatják.
Lehet te nem látod, de a kutyádnak valószínűleg nagy fájdalmai vannak! Humánusabb lenne elaltatni, mivel nem valószínű, hogy meg tudják műteni. Ha meg is tudnák, lehet nem ébredne fel az altatásból. Az állatorvos majd elmondja, szerinte mi lenne a legjobb döntés.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!