Hogy lehetne egy goldent energikusabbá tenni? Átlagban lassan fut, lusta, fekszik le ha tanítok neki valamit, ha sétálunk akkor meg ő húz, amin igyekszem javítani.

Nos, amíg a goldenem fiatalabb volt, rendszeresen elvittem sétálni és időtől függetlenül gyakoroltam vele az apportírozást, azzal fel lehet pörgetni őket, és ha kutyusod szereti, gyakorlatilag megunhatatlan. Továbbá ha hozzászoktattátok kiskorában a vízhez vagy még most hozzá lehet szoktatni, apportírozni vízben is lehet, bár mostanában nem alkalmas hozzá az időjárás, de később még jól jöhet. Ne hagyd ellustulni, de ha ügyes volt, dicsérd meg és jutalmazd meg valamivel (nem feltétlenül kutyanasira gondolok), egy jó nagy dögönyözést például sosem utasítana vissza egy golden sem tapasztalataim szerint. =) Lényeg, hogy mozogjon sokat, és mindig hozd a tudomására, ha jól csinált valamit.

Mint mindenhol, itt is fontos az ún. "visszacsatolásos tanulás". ;)

Sok sikert!

Akkor mire tavasz lesz, még pont próbálhattok tanítani neki vízben apportírozást is. =) (Mondjuk én kutyusom nem szereti a vizet, hiába próbáltuk rávenni, hogy ugorjon bele, inkább hagyta elúszni a játékait.:D)

No, ha még fiatal, akkor meg főleg. A másik legfontosabb dolog: legyél vele türelmes. Ha pl. nincs kedve hozzá, valószínűleg akkor fog lefeküdni és nézni rád, hogy "hagyj már békén". Másik, amivel sikerült annak idején mozgásra bírni a kutyánkat, hogy gyakran játszottunk "kötélhúzást", csak egy régi, rossz ronggyal. Előtte kicsit felkeltettük az érdeklődését azzal, hogy elhúztuk az orra előtt, aztán elindult a rongy után egy zsemleszínű buksi. :) Ha mozgatsz egy tárgyat, felkelted vele az érdeklődését, és odamegy megnézni, mi az. Idő kérdése, és belejön a játékba, utána meg azzal kell majd küzdened, hogy tudd "lelőni", mert te hamarabb elfáradsz majd, mint kutyusod.

Ami a sétálást illeti, persze, hogy húz maga után, mert hirtelen annyi információt szimatol ki, ami új, hogy rögtön mindet meg akarja szagolgatni. próbáld meg rövidebbre fogni a pórázt, egy idő után elfárad, hogy húzod vissza, és megérti, hogy nem szabad előrerohannia. Ha reménytelen a helyzet, kicsit idősebb korában meg lehet próbálni a fojtóláncot is. Baja nem lesz tőle, de hamarabb megérzi, hogy neki az úgy nem jó, és le fog lassulni olyan tempóra, hogy ne kelljen repülnöd utána. (ezt persze csak végső esetben ajánlom, én is csak addig alkalmaztam, amíg "meg nem tanuktunk sétálni".)

Mivel tanítod és mennyi ideig egy alkalommal?

Nincs fölösleges súlytöbblet rajta?

Nem ártana egy előröntgent csinálni neki a csípőjéről.

De mivel motiválod tanuláskor?

Megpróbálhatod vele a klikkeres tanítást. Általában a klikker hangjára élénkebben reagálnak a kutyák. A neten sokat tudsz róla olvasni, ha nincs lehetőséged valahol legalább az alapjait elsajátítani.

Az én kutyusom is elég bambácska és ügyetlen volt kiskorába. Én úgy vettem rá, hogy előre futottam és lefeküdtem a fűbe, nem bírta megállni, hogy ne fusson oda. Másik módszerünk volt a nasi. Ha valamit jól csinált, adtunk neki. És a harmadik, hogy beszereztünk egy olyan kutyajáték ami egy kötél egy csomóval a végén, a másik pedig egy olyan rész amit a gazdi foghat. Egyszerűen csak el kell érni, hogy vegye a szájába, utána mehet a húzi-voni, majd egy kis futás.

Egy lusta moszkvai őrkutya gazdája.