Vajon mit lát bennem a kutya és hogy lehetne kideríteni hogy a gazdáit miért utálja annyira?

Van egy kutyus aki mint kiderült tőlünk 3 háznyira lakik.

Még valamikor október végén találkoztam vele először.

Akkor este anyukámat kísértem ki, még kint a kapuba beszélgettünk. Oda jött hozzánk egy ápolt, jól gondozott kutya, leült mellénk és kérlően nézett ránk. Nyakába nyakörv, rajta szép biléta amibe bele van gravírozva a kutya neve és a gazdája telefonszáma. Felhívtuk a számot, jött érte egy gyerek akit akkor nem ismertem meg. A kutyának addig semmi baja nem volt, de amikor a lányt meglátta elhúzódott és ahogy a pórázon vitte a lány nem akart menni, nézett vissza ránk amolyan ne engedd hogy elvigyen nézéssel.

Pár héttel később a kutyus megint nálam kötött ki, nyitva maradt a kapu és bejött rajta. Hívtuk a gazdát, ő nem volt itthon de küldött érte egy ismerősét. Megjöttek a kutyáért aki ismét nem akart haza menni. Ekkor tudtam meg kié a kutya.

Tegnap este kocsival jöttünk haza, láttam a kutya a kereszt utcába sétálgat. Gyorsan haza mentünk és vissza siettem hátha nem ment még el messzire. Láttam a másik utca sarkán utána kiabáltam. Ahogy meghallotta a hangom nagy örömbe tört ki, helyből felugrott majd vágtatva hozzám szaladt körbeugrált, hempergett. Nagyon örült nekem, kutyát ennyire örülni még nem láttam. A mi kapunkig szépen jött velem, de mondom nem telefonálok 3 házzal lejjebb lakik, egyenesen haza viszem. De a kapunktól nem tágított akárhogy könyörögtem. Behoztam és hívtam a gazdáját. Míg a gazdit vártuk nyugodtan ült mellettem bújt hozzám, ahogy megérezte hogy jön a gazdája elindult a telek végébe, hiába szóltam nem jött még hozzám se. Engem a kert végébe megvárt, de a gazdájával ismét nem akart hazamenni.

Annyit tudok hogy elvileg menhelyi kutya, onnan hozták ők el és mielőtt a menhelyre került bántották őt. Na de akkor minden embertől félne, de tőlem nem. Mindig hozzám jön, már szinte tudatosan ide jön. A hétvégén is éjjel esett a hó, és valószínűleg ez a kutyus járhatott bent mert a hó tele volt kutya lábnyomokkal.

Viszont a mostani gazdáit ismerem. Gyerekként sokat jártam náluk, az idősebb gyerekkel jóba voltam. Rémálmomba és a legnagyobb rosszindulattal se tudom azt feltételezni róluk hogy bántanák. Meg tényleg annyira jól ápolt, gondozott kutyus, ha valaki ránéz nem az jut róla eszébe hogy rossz gazdái lennének akik bántják, elhanyagolják.

Hogy deríthetném ki hogy mi van vele?Miért szökik meg újra és újra, és miért "menekül" már a gazdája szagától is? Nyilván ha rákérdezek nem fogják azt mondani hogy igen rosszul bánunk vele.

Szívem szerint ha még egyszer ide jön nem adnám vissza de sajnos nem tudom őt befogadni, bármennyire is szeretném.