Veletek volt már ilyen? Hogyan lehetne ezen változtatni?
Van két kutyám. Mindkettőt rendszeresen sétáltatom, és agilityzünk is. Mindkettőt nagyon szeretem. Az egyikkel soha nem volt sok gond. Amikor vele dolgozok vagy sétálok, derűt, boldogságot érzek. Akkor is, ha valamelyikünk elront valamit, vagy ha folyton ugat, vagy ha munka közben elrohangászik. Ha csak vele megyek el sétálni, akkor lelkileg feltöltődve érek haza.
A másik kutyámmal teljesen más a helyzet. Vele sok gond volt kölyök korában. Rettenetes volt. Mára már sokat javult, de már egy ideje megálltunk a fejlődésben, és biztos vagyok benne, hogy ennek már az akadálya az én általános kedélyállapotom, amikor vele dolgozom. Ez az alaphangulat a legeslegjobb napokon, ha nagyon megerőltetem magam, semlegesen nyugodt. De általában feszült, ideges. Pedig nem gondolok arra, hogy mit csinálhat ekkor, meg ekkor. Szerintem egyszerűen megszoktam ezt az érzést, amikor vele foglalkozok.
Idegesítjük egymást. Nagyon érzékeny a hangulatomra, és a közös munka után mindketten felhúzva távozunk. Amit a másik kutyámnál fel se veszek, sőt, cukinak találok, attól nála még idegesebb leszek. A közös munka vagy séta után teljesen kimerülök.
Ez olyan, mint a feltételes reflex - bizonyos kutya bizonyos hangulatot generál.
Persze, nem ugyanúgy viselkedik a két kutya alapból sem, és egyébként is másképp kell hozzájuk nyúlni. De olyankor, amikor sikerül nyugodt és semleges hangulatot felvennem, jól tudunk együtt működni vele is, míg ha már egy icipicit feszült vagyok, garantált az összeomlás.
Mindkét kutyám már felnőtt, több évesek. Szóval már évek óta élünk így. Szeretnék változtatni a helyzeten, de kicsit kételkedem benne, hogy lehetséges.
válasza:Én szerintem kicsit visszavennék az elvárásból, és visszamennék az alapokhoz.
Rövid gyakorlások, nagyon egyszerű feladatokkal, amik nem okoznak nagy nehézséget a kutyunak, aztán a végén nagy dicséret. Csak akkor emelnék az elváráson, ha már úgy érezném, hogy annak a szintnek is őszintén tudok örülni, amit a kutyám akkor hozott.
Nekem is van egyébként két kutyám, az egyiknél néha fura érzés, hogy nem tudja, amit a másik már tud, vele kicsit nehezebb türelmesnek lennem, és végigzongorázni mindent még egyszer, ami a másik kutyával megvolt, ráadásul úgy, hogy az első kutyám rettenetesen okos, és mindenre iszonyú hamar rájött, ő meg """csak""" átlagos. Ilyenkor kicsit megállok, és tisztázom, hogy ő láthatóan tökre akarja, és nem korrekt, hogy azt várom el tőle is, amit neki nem magyaráztam úgy végig, mint a másik kutyámnak. Ha kicsit kitisztult a fejem, folytatódhat a munka.
válasza: válasza:Utálod az egyik kutyát, a másikat meg szereted.
Amelyiket utálod, azt mért nem adod át másnak aki kedvelné?
Azért nem válok meg tőle, mert egy életre felelősséget vállaltam érte, és tapasztalataim szerint egyáltalán nem lehetek abban biztos, hogy az új helyén tényleg jobb lenne neki - fontos nekem az egészsége, boldogsága, biztonsága. Pláne, hogy tényleg nem könnyű eset. Kudarcot sem szeretek vallani.
Az alapokhoz való visszatérés jó ötlet, mert ezzel gyűjthetnénk közös jó élményeket. Igazából a két kutyámnak nagyjából ugyanannyi esze van, szóval ilyen szinten nincs különbség. Ha pedig a másik rosszat csinál, arra is rászólok, csak nem idegesít fel.
Jól jellemzi a két kutyával való kapcsolatomat:
Ha edzés közben véletlenül felbuknék egy akadályban, az egyik kutyám esetében nevetnék magamon, a másik kutyám esetében sírva fakadnék. Még nem történt velem ilyen, de szerintem ez lenne a jellemző.
válasza:Amelyikkel jó a kedved, azzal folytasd ugyanazt a napirendet. Amelyik idegesít, azzal meg kezdj valami teljesen másba.
Pl. ha az elsővel agilityzel, a másodikkal kezdj komolyabban klikkerezni meg nyomkövetést gyakorolni, bicajozni.
Ne akard ugyanazokat tanítani meg elvárni tőlük, legyen más a követelményrendszer (persze az ül, marad meg ilyenek az maradjon) és akkor te se fogsz annyit idegeskedni, hogy bezzeg a Morzsinak jobban megy a Buksi meg nem tudja olyan jól.
Nekem van egy gyepis kutyám, néha totál kiborít, mindig irigykedem mikor másnak normálisabban viselkedik a kutyája, pl. minden más kutyával passzív vagy barátságos, ezzel szemben az enyém néha odakap... De ilyenkor arra gondolok, amiben igazán jó. Nem szalad el, ha leesik róla az utcán a póráz. Lábnál marad, ha kérem. Eldobja más játékát, ha azt mondom neki. Ha egy sokkal kisebb kutya nekimegy, nem harap vissza, hanem hagyja.
Te is próbálj arra koncentrálni, hogy mik a jó tulajdonságai a kutyának :)
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!