Kutyások! Van köztetek olyan, aki csak azért nem tart magyar fajta kutyát, mert a körülményei nem alkalmasak rá?

Én ha tehetném, tartanék kuvaszt, vagy mudit, a magyar fajták közül ugyanis ez a kettő, ami nagyon tetszik.

De nem tarthatok, mert egyrészt panelban lakom, másrészt pedig nem rendelkezem akkora kutyás tapasztalattal, hogy mondjuk egy kuvaszt be tudjak vállalni. Egy idős menhelyi keverékem volt, aki nálam töltötte élete utolsó 2,5 évét, illetve most egy Shibám van, ami szintén nagy kedvencem a kuvasz mellett. A bátyámnak van még egy amstaffja, aki közbe-közbe nálam van pár óra erejéig. De egy kuvasz nagyon nagy falat lenne, még ha lenne is lehetőségem a tartására...

Én mudikat tartok de megmondom őszintén, teljesen hidegen hagy, hogy milyen országból való. Először véletlenül kaptam ajándékba, utána meg beleszerettem, ilyen egyszerű a történet.

Nekem nagy kertes házam van, és kint meg bent is tartom a kutyákat. Nem lennék rá képes, hogy csak bent tartsam, kert nélkül, de ez csak azért van mert eleve képtelen lennék kert nélkül, panelben élni állat nélkül is. Azonban szerintem talán a komondor és a kuvasz kivételével bármelyik fajta tartható panelban, csak sokat kell vele foglalkozni. De igazából főleg külföldön láttam én már benti kuvaszt és komondort is. Meg a magyar fajták még az olcsóbbak között vannak, ár, egészség, táplálkozás szempontjából is.

Én abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy egy kamaszkuvasz büszke tulajdonosa lehetek. :-)

Falun lakom kertes házban, mindig volt kutyánk, ennek ellenére nem tartom magam tapasztalt kutyásnak. Régebben minden kertes házban volt kutya, de inkább csak zártláncú videorendszerként és kapucsengőként használták őket. Sajnos itt mifelénk még most is sokan csak kicsapják a kutyákat a kertbe, és nem foglalkoznak velük. Én is így nőttem fel, bár a kutyáinkat imádtam, ezért sokat voltam velük kint (be nem jöhetnek a falusi illemkódex szerint).

Ezzel annyit akartam mondani, hogy bár nem első kutyánk a kuvasz, de valahol mégis. Mindenki le akart róla beszélni, mondván, hogy idős korára megvadul, stb. :-)

Hogy miért választottam mégis a kuvaszt?

Mindig keverék kutyáink voltak, kivéve az utolsót, aki egy tüneményes fekete labrador volt. Épp emiatt a labi szóba sem jöhetett, hogy ne hasonlítgassuk az új kutyát a régihez. Mindegyikünknek más fajta az álomkutya, páromnak a malamut, nekem a dobi, így ezeket is kihúztam a listáról, hogy ne legyen veszekedés, hogy kinek a kedvencét választjuk. Nekiálltam keresgélni a neten, és az egyik oldalon külön ki voltak emelve a magyar fajták. Arra gondoltam, a külföldi fajták semmivel sem jobbak a mieinknél, hát akkor miért ne legyen magyar? Minden ország a saját fajtáit részesíti előnyben, kivéve nálunk, ahol sokan meg vannak róla győződve, hogy minden jobb a mienknél. Ez igaz lehet egy ipari termékre, de szerintem a kutyákra nem. :-)

A kört tehát szűkítettem a magyar fajtákra. A kritériumaink a következők voltak : nagy legyen, jó házőrző, időjárásálló (nálunk még mindig nem jöhet be a házba sajnos). A kilenc magyar fajtából így kettő maradt. A párom nem szereti a raszta kutyát, kiesett a komondor is. Aztán végigolvastam a fajtaleírást, a történetét, és beleszerelmesedtem a kuvaszba. Mindig úgy voltam vele, hogy nekem nem szolga kell, hanem barát. A kuvasz az önállóságával, makacsságával pont ilyen. És gyönyörű. :-) Hát ezért van kuvaszunk. :-)

Sajnos panelban lakunk, így nem jöhet szóba a kutya.

Ha nem így volna, akkor is elég kicsi eséllyel döntenénk magyar fajta mellett. Egyedül a vizsla jöhetne szóba, az tényleg tetszik.

míg tömbben laktam, goldenem volt. kiköltöztem egy kisvárosba, vettem a golden mellé egy komondort.

egy percig sem bántam meg, de még egy ilyen önérzetes kutyával nem találkoztam! az önfejűsége és a karakánsága miatt esett rá a választás, és nem is csalódtam. bár, azt hittem nehezebb dolgom lesz vele, de vagy ilyen tökéletes egyedet fogtam ki, vagy nem is olyan nagy falat egy komondor. kiegészítik egymást a goldival, ha ugatni kell, a goldit küldi, ha komoly az ugatás tárgya, maga megy. ki szoktam vinni őket egy közeli erdős-rétes területre. a goldi imád rohangálni, a komondor inkább csak kocsikázni, nagy duzzogva sétál mellettem egy darabig, aztán otthagy, megvár minket a kocsinál.

bújós, családcentrikus kis birka, mióta megvan nekem ő, azóta lett igazán nagy szerelem a fajta. :)

Örülök, hogy végre mástól is olvasom, hogy a komondorok mennyire bújós, kedves kutyák. Nálunk volt több mentett komondor is, külföldre, benti kutyának fogadták őket örökbe (ott nem szokás a kertben tartani a kutyát kertes házban sem), később kaptuk a fotókat, ahogy a gyerek párnának használja őket, hemperegnek a szőnyegen, stb. Én nagyon megszerettem a fajtát, tartanám lakásban is, de az az igazság, hogy egy másik fajtába sokkal inkább szerelmes vagyok, így kétlem, hogy valaha is lesz saját komondorom. Azt mondjuk látom, hogy a németek imádják őket, nálunk nincs meg az az előítélet velük szemben, mint a magyarokban, úgyhogy nem aggódok afelől, hogy egyhamar ki fog halni a fajta.

A mudik tetszenek még nagyon küllemre, de nem hiszem, hogy együtt tudnék élni velük.