Kutyát vagy gyereket előbb?

"akkor veszünk kutyát, ha a baba pár hónapos, mert akkor én itthon vagyok, lenne idöm foglalkozni vele is"

:D :D :D

Ez a leendő anyuka tipikus utópiája. :) Olyanokat is szoktak még gondolni, hogy "lesz időm a hobbimra / főzni / takarítani / olvasni / tanulni / X" (ahol X helyébe még sokminden behelyettesíthető, pl. a kutyanevelés is).

Jobban jársz, ha az újszülött mellett már egy felnőtt, jólnevelt, iskolázott kutyád van, akit el tudsz vinni sétálni úgy, hogy közben a gyereket felkötöd magadra és nem kell még a kutya miatt is aggódnod.

Nem javaslom azt, h akkor vegyetek kutyát, amikor megvan a baba. Ha van már babád, rá sokat kell figyelni. A kutyával nem hagyhatod kettesben. Viszont a kutyára is figyelni kell, nem hagyhatod őt sem mindig egyedül, főleg, ha ivaros marad. Vagy legyen meg előbb a kutyus, vagy pedig ha teherbe esel, utána jöhet a kutyus. Akkor is otthon kell lenned, nem? :) Van olyan ismerősöm, aki a teherbe esését követően otthon maradt, és nagyon jól elvolt a kutyusával. Nyilván te sem szeretnél dolgozni a babád születéséig.

Ha ki tudnátok venni 1 hét szabit, miután a kutya megvan, az jó lenne, hiszen akkor tudnátok szoktatni a szobatisztaságra, és kicsit tanítani is. Viszont az első időkben jó, ha valaki napközben is le tudja vinni a kutyust sétálni.

Egy kistestű kutya egyébként napi 3-4 sétát megkíván, és persze nem beszéltünk még a szocializációról, a nevelésről, mert ha magadtól nem tudod megnevelni valamiért, akkor bizony kutyasuliba kell vinni.

A francia bulldogot nem ajánlom, mivel nagyon beteges, túltenyésztett fajta.

Ha nem bánjátok a pörgést, akkor a jack russel és az uszkár mellett (utóbbi mostanában ritkább fajtának számít) a westiet, esetleg a bischont. Azt se felejtsd el, hogy egy fajtatiszta kutya ára 100-120 ezer forintnál kezdődik.

Ajánlanám még a pomerániai törpespiccet, de ők kb félmillió forintnál kezdődnek tenyésztőnél.

Kisgyerek mellé ne vállalj kölyökkutyát, mert vért fogsz velük izzadni, mindkettő rengeteg foglalkozást igényel. Rutinos kutyásoknak vagy rutinos gyerekeseknek működhet gond nélkül, de úgy, hogy egyikben sincs nagy tapasztalatod, inkább csak szép sorjában. Előbb szokj bele a kutyába, vagy a gyerekbe, és majd ha eljutsz arra a pontra, hogy úgy érzed, bevállalhatod mellé a másikat is, akkor kezdj neki.

Én mondjuk kutyával kezdenék, mert az 1,5-2 éves korára már egész jól működik, ha addig sikerült jól nevelni, és akkor már beleférhet egy gyerek is. A kutya viszont könnyebben szokik hozzá a gyerekhez, ha eleve gyerekes családba kerül (amúgy hogy hogy viselkedik vele, az csak rajtad múlik, nevelni kell és nem lesz gond), szóval igazán tuti megoldás nincs.

Azz azért vedd figyelembe, hogy eleinte a kutya is rengeteg meló, szóval én a helyetekben nem is kölyköt vennék, mert ha ennyit egyedül hagyjátok, annak nem lesz jó vége, unalmában szétszedi a kertet, aztán éjszaka fog a fejeteken ugrálni, amikor pihennétek, hogy csináljunk már valamit, nem lesz energiátok egy hosszú melós nap után még elmagyarázni neki, hogy azt se rágd meg, azt se, ne vidd el a papucsomat, ne mássz fel az ágyra, ne túrd fel a szemetet, ne döntsd fel a fikuszt, már megint pisilni akar, vidd ki, de az előbb is én vittem, vidd te, basszus, bepisilt, takarítsd fel, satöbbi.

A fajtákat meg kezdjétek előről alaposan átgondolni; nem tudom, mi alapján választottatok, de furcsa elképzeléseitek vannak. A jack russel egy energiabomba, sok aktív foglalkozást igényel felnőttkorban is, az uszi nyugosabb, de azért tud az is menni, ha éppen kezdeni akartok vele valamit, a francia bulldog meg sokszor nem is nagyon bírja a fizikai megerőltetést, de ha igen, akkor is tök más jellegű elfoglaltságot igényel, mint egy uszkár. Szóval nagyon mást követel tőletek a három fajta, nem érzem átgondoltnak ezt a dolgot ennyi alapján.

nah, majd most leszek én lepontozva!

ha eme kérdés felvetődik Benned, akkor inkább sem ezt, sem azt!

ugyanis semmilyen elkötelezettség nincs Benned egy élőlény iránt.

tök mindegy hogy vizibolha, vagy gyerek, ha ezen filózol, akkor várj még, a szaporulattal!

Előbb a kutya, aztán a baba :)

Miért? Mert egy kutya is rengeteg foglalkozást igényel, olyan, mint egy gyerek ilyen szempontból. És pont ezért remek felkészítő a gyerekhez is, mert jó esetben te is sokkal következetesebb leszel és megtanulod higgadtan kezelni a dolgokat.

A kutya úgy viszonyul a kisbabához, ahogy azt te engeded neki. Normális esetben te vagy a vezető, tehát ha te megérteted a kutyával, hogy a babát nem szabad összenyalni, akkor nem fogja összenyalni. Ha megengeded, hogy fellökje, fel fogja lökni. Ha fél tőle és megugatja, a te dolgod megmutatni neki, hogy nincs miért félnie. Ha netán agresszív a gyerekkel, meg akarja "enni", akkor meg nem engeded oda egyből, hanem szakértő bevonásával szépen fokozatosan szoktatjátok hozzá a babához. Kutyát akkor sem hagyunk együtt a babával, ha a kutya tündibündi és megbízható.

Én kölyök kutyát nem vállalnék be, inkább egy fiatal felnőttet. Én kutyám 1 éves volt, mikor befogadtam , ennek csaknem egy éve és még bőőőőven van hová fejlődnie, ahogy nekem is :) Még mindig nagyon heves, pörgős, ha kutyákkal játszik sokszor túlságosan bevadul játék közben és ilyenkor rá kell szólni, sokat kell vele játszani, gyakorolni. Az enyém terrier keverék és én is próbálom gyerekekkel összebarátkoztatni. Ő sokszor megijed tőlük és heves ugatásba kezd, úgyhogy van vele meló rendesen. Ha egy nyugisabb gyerekkel barátságos, arra mindig nagyon rádicsérek.

Kicsit elkanyarodtam, de ez ízelítő abból, hogy mivel jár a kutyatartás :) Persze van olyan, aki szintén befogad kutyát és az ég világon semmi probléma nincs vele mert alapjáraton jól viselkedik :)

Jack russel terrier. TERRIER. Nem biztos, hogy legjobb választás baba mellé majd, nagyon heves kutyák. Persze jó fejek azért. Törpe uszjárból eddig csak pörgőssel találkoztam, francia bulldogok talán gyerek kompatibilisebbek mint a másik kettő...

Én a helyedben egy felnőtt, mindegy milyen méretű, de NYUGODT, aránylag lusta, könnyen behódoló kutyát keresnék, ez lehet egy fajtatiszta spániel vagy egy németjuhász-tacskó keverék is. Soha ne csak a fajtát nézd, egy fajtán belül minden kutya más jellem. Egy alomban is lehet egy nagyon pörgős hiperaktív egyed és egy olyan lusta, amelyik egész nap a kanapén heverészne.

A behódolót meg úgy értem, hogy nagy segítség ha nem a legmakacsabb kutyát választod, akivel majd vért izzadsz a nevelésnél :)

Mozgásigény meg tőled függ, bár baba mellett szintén nem célszerű olyan kutyát tartani, amelyiket majd szétveti az energia és naponta 2 óra rohangálást igényel :)

Ja és összehaonlításként. Ismerek egy 2 éves törpe uszkárt, aki egész nap pörög, hiába ronagál kilométereket. És ismerek egy amsaffot is (elvileg pörgős fajta), aki másfél éves és olyan lassú, nyugodt, laza és barátságos kutya, hogy menet közben elalszik és azt se bánja ha az én terrierem cibálja a fülét fél óráig.

Csivavából is ismerek vérszomjas kis bestiát és egy másik nyugodt, nagyon barátságos kis fickót.