Kutya az ölben - lehetnek ebből később (például falkavezérségi) problémák?

A kutya fajtájától és magától az egyedtől is függ azért, hogy mennyire kell ezeket komolyan venni, vagy miket kell kötelezően betartani... De azért az sem jó, ha túl szigorúan fogja az ember a kutyát, közbe meg elfelejti élvezni a vele való kapcsolatot, foglalkozást, így átbillen a mérleg.

Ez kb. olyan dolog, mint a pórázfegyelem. Az én kutyám pl. sokkal jobban bepörgött tőle és ment volna vergődni a többi kutyára, míg amikor simán csak engedtem laza pórázon egy kicsit magam előtt, semmi gondja nem volt, be is jött magától mellém. Szóval azért figyelembe kell venni magát az egyedet is.

Nem tudom miféle könyvben olvastad a leírtakat, ha a többi tanács is hasonló, nyugodtan dobd a kukába.

Keverék kutyáknak sokkal nagyobb az ellenálló képességük, mint a pedigréseknek, de még azokat is be kell oltatni.

A mindent tiltással nem lehet kiegyensúlyozott kutyát nevelni.

Azt kell megtanulni a kutyának, hogy amit megengedsz neki azt szabad, amit tilol, azt nem szabad.

Játékot kezdeményezés, befejezés, lehetőleg a te szavadra történjen, de az még nem hiba, ha a kutyus játékba hív..

A parancsok végrehajtását követeld meg tőle, ha úgy szeretnéd, hogy ne másszon az öledbe, akkor engedelmeskedjen, stb.

Az ölbe mászás felnőtt korban lehet érdekes, ha nem ölebről, vagy nem szoba kutyáról van szó - egy 30-40 kilós felnőtt kutyát ölben tartani nem annyira cuki, mint egy néhány hónapos kölyköt.

1-es vagyok.

Az egészben az a lényeges, hogy te engedd meg neki, ne csak úgy magától másszon rád. Ha pl. megy és rád ül, akkor picit told arrébb, majd pár másodperc múlva hívd oda az öledbe. De minden területen ez a lényeg, ahogy előttem leírták, a játéknál is. Persze azért másabb még egy kölyök kutya, kicsit lehet engedékenyebbnek lenni.

Az én 2 éves rotim simán beül az ölembe egyébként, ha meg ez nekem nem tetszik, akkor elküldöm, ennyi.

Igen, lehet belőle gond.

De ezt az egészet, a tanácsokkal , olvasottak együtt, ne úgy fogd fel, hogy ha ezt meg ezt csinálod, vagy a kutya, akkor 100%, hogy domináns, vagy követő.

Vagy azzá válik bizonyos szertartásoktól, vagy tiltásoktól.

Ezt úgy kell értelmezni, hogy a kapcsolatotokban ki a dominánsabb, milyen lelkiállapotban, elmeállapotban van a kutya, maga a viselkedés csak ennek az elmeállapotnak a következménye.

Pl lehet úgy megadó, követő pozícióban, hogy előtted megy ki az ajtón, de tisztán látszik, hogy nem helyet túrt magának, nem követelőzött, tisztelettudó veled szemben, csak épp valamitől úgy jött ki a lépés.

Ugyanez fordítva.

Attól, hogy pl te mész ki az ajtón előbb, ő még lehet türelmetlen, tűkön ülhet, lehet követelőző, ez mind egy domináns elmeállapot következménye, mert ha követő lenne, akkor engedelmesen türelmesen várna, és engedélyre indulna el, nem pedig kirobbanna.

Szóval ezek a gyakorlatok inkább abban segítenek, hogy ha gyakorlod őket, akkor átérzed az irányító szerepét, és minél többet gyakorolod, annál inkább változik abba az irányba a személyiséged, hogy a természetes viselkedésed része legyen a dominancia vele szemben.

Mert az előzőeknek is 2 oldala van, ugyanúgy neked se a cselekedeteid számítanak, hanem hogy azokat a cselekedeteket milyen lelkiállapotban követed el.

Fegyelmezheted a kutyádat akárhogy, rákiálthatsz, a seggére csaphatsz, ha közben nem vagy domináns, kiröhög.

Ha elég domináns vagy, némán, testbeszéddel is tudod olyan mértékben fegyelmezni, hogy azt hiszi, eljött a világvége.

Az ölbe fekvés önmagában nem gond, ha te is akarod, és nem rámenősen tukmálja magát rád.

Illetve ha bármikor arrébb tudod küldeni, egy enyhe tolással, és nem is jön vissza.

Ha visszajön, ismét ki kell tolni a személyes teredből.

Azzal azért tisztában kell lennie, hogy a személyes teredet nem uralhatja, nem dönthet magától úgy, hogy bármikor beletolakodhat. Vagy ha ezt megengeded neki, akkor ha úgy döntesz, hogy ezt az engedélyt felfüggeszted, azt tiszteletben kell hogy tartsa, és ott kell hogy hagyjon.