Elmehetett volna, de nem tette. Miért?

Fiatal kuvaszom jó nagy kertben lakik, de sétálni is szoktam hordani.

Tegnap este, már sötétedés után úgy láttam, mintha a kerítésen kívül lenne a mellettünk levő üres telken, de mire kiszaladtam, ott várt az ajtóban. Lyukat nem találtam a kerítésen. Azt hittem, rosszul láttam.

Ma reggel is az ajtóban fogadott, el is feledkeztem a dologról, mikor délelőtt egyszer csak kinéztem az ablakon és épp az utca túloldalán galoppozott a járdán. Kirohantam, az első kiáltásomra szépen hazajött. Így világosban már megtaláltam a kibontott kerítésrészt. Megszereltük, várjuk az eredményt...

De közben elgondolkodtam rajta, hogy ha egész éjjel ott volt neki a lyukas kerítés, akkor miért nem ment el csavarogni? Séta közben, ha a réten elengedem, baromi messzire elkalandozik tőlem, ha hagyom, szóval nem az a tipikus "gazdi szoknyáján ülő" kutya.

Most is, amikor kiszökött, mintha csak sétált volna egyet az utcán (talán valami macskát kergetett?), odament köszönni a szembeszomszéd kutyának, aztán hazajött. Magától. Piszok szerencse, hogy épp nem találkozott a postással és/vagy egy traktorral stb. (Kb. 1 percet tölthetett az utcán.)

Ha már vette a fáradtságot, hogy szétszedje a kerítést, miért nem ment messzebb? Azt hiszi, hogy az üres telek és az utca egy része is az "ő területe", csak körül akart nézni? Nem hiszem, hogy a túltengő energiái vitték volna, hiszen 100 méterre sem ment el, és éjjel sem ment ki (valószínűleg).