Hogyan működik egy kutyaiskola? Elmondanátok első alkalmas élményeiteket?

Nekem az első hely negatív élmény volt,

Kiközösítve éreztem magam, gyomorgörcsöm volt, kilógtunk a sorból. a kiképző folyton leb.. mert iránytévesztő vagyok és folyton rossz felé fordultam :(

azóta rájöttem vannak kedvesek is, és nem csak a kemény mg kutyázásáról szól a dolog.

Nekünk el kellett vinni egy ismerkedésre a kutyaiskolába a kutyát ahol megnézte a kiképző. Aztán elmondta, hogy milyen sz*r tápot eszik, teljesen letolta a kutyát és utána az idegeit nézte meg a kutyának úgy hogy lőtt egyet a levegőbe...

Aztán szépen megköszöntük az ismerkedést és nem vittük a kutyánkat oda inkább otthon tanítottuk meg!

Ez Fehérváron volt...

Hogy jó helyen jársz-e, az a saját elképzeléseidtől is függ, hogy te hogyan szeretnéd nevelni a kutyádat.

Én pl. a pozitív megerősítésen alapuló képzést részesítem előnyben, ahol azért nagy hangsúlyt fektetnek arra is, hogy a kutya vezetőjeként fogadja el a gazdáját. Nálam kiesett minden olyan kutyaiskola, ahol a kutyát, és nem a gazdát hibáztatják bármiért is. Ha a "tanítás" folyamán bármilyen nyomást gyakorolnak a kutyára, megbüntetik. (Nyilván nem azt mondom, hogy nem lehet büntetni, azt mondom, hogy akkor nem lehet, ha a kutya éppen egy új feladatot tanul, vagy egy kicsit régebben tanultat gyakorol, ami még nem tartozik az elvárt feladatok közé.) Ha verik. (Itt sem arról van szó, hogy nincs olyan eset, amikor nem lehet odanyúlni, de az mondjuk már minimum gyanús, ha szó szerint, "jól megverik".) Azt sem nagyon bírom, ha vállalnak olyan képzést, hogy a gazda berakja a kutyát, aztán x idő múlva érte jön, és meg van nevelve. Szerintem ilyen nincs.

Én most mondhatom neked, hogy ez a jó, amit én gondolok, de szerintem az kicsit fura, mert nem valami egyetemesigazság-böffentő gép vagyok, csak ember. :)

A mi kutyasulinkon úgy működik a dolog, hogy van x kutya, x ember, a vezető oktató, és még 1-2-3 ember (a csoportban lévő kutyáktól függően), aki arra figyel, hogy a kutyák kulturált keretek között játsszanak egymással, és sehol ne durvuljon el a szitu. Általában az óra nagyobb részét az teszi ki, hogy a gazdik egy körben állnak, és a vezető oktatót hallgatják, aki az aktuális anyagot mondja el nekik, a kutyák közben a pályán szaladgálhatnak. Ezt szakítják meg a "gyakorlós blokkok", amikor minden gazdi elmegy a pálya különböző részeire, és ott gyakorolja a kutyájával, amiről az előbbiekben szó volt. Ilyenkor az előbb említett 1-2-3 ember, és a vezető oktató nézi a gazdikat, és segít nekik, ha valami nem megy, szól, ha valamit nem jól csinálnak. Ha valami nem megy, természetesen megvárják, hogy sikerüljön. :) Nálunk minden héten szokott lenni valamilyen játék is, ahol a kutyának és gazdának közösen kell teljesítenie valamilyen játékos feladatot. Ezek általában nem valamilyen előre megtanult feladaton alapszanak, hanem inkább szórakozást nyújtanak mind a kutyának, mind a gazdának, és abból mutatnak meg valamit, hogy mennyire tudsz ráhangolódni a kutyád "hullámhosszára", mennyire tudod "felspannolni", aztán kontrollálni őt. :)

Nekünk az első óra nagyon jó élmény volt. :) Sokat tanultunk, és azóta is nagyon szeretünk a sulira kijárni. :)

Én ugyan csak szocializáción voltam az egyik Alfa kutyasuliban, de nem voltam elájulva. Odamentem, senki nem jött oda, hogy mit akarok, kihez jöttem. Nyár volt, 35 fok, de megitatni a kutyát sehol nem lehetett vagy nem láttam... Állítólag a kiképzőnek át lett adva az infó amit telefonon egyeztettünk a kutyáról, aztán mégse, mindent ecsetelhettem megint :) A kiképző kutyája megállás nélkül ugatott. Aztán behívták az enyémhez. Enyém játszani akart vele, az meg elmarta magától.... A kiképző kedves és udvarias volt, de csupa olyan dolgot mondott, amit a netről már összeszedtem. Aztán a szomszédos elkerített részbe (futtató) beengedtek 2 kutyát, enyém meg kiszúrta őket, odament a kerítéshez arcoskodni, ugatott , borzolta kicsit a szőrét, szerinte csak "ismerkedni próbált". Hát nem tudom, én az ilyenről azóta letiltom, sőt, ha más kutyája csinálja a hangulatot pl. futtatóban, azt is :D (Tudom, nem illik, de akkor is!!).

Kutyámmal nem volt hatalmas gond, csak hülyén közelít az ismeretlen kutyákhoz,amitől a kicsik néha megijednek, de semmi épkézláb ötletet nem tudtak adni ennek orvoslására.

A jelenlegi kutyám a harmadik kutya az életemben, akivel egy lakásban élek és az első, akit tudatosan én választottam és neveltem.

Hosszú készülődés előzte meg az ő hazahozatalát.

Amit már a legelején tudtam, hogy szuka lesz, ivartalanítattni fogom, és kutyaiskolába akarok vele járni.

Már a tervezgetés alatt elkezdtem olvasgatni a kutyaiskolák honlapját. Elsősorban az érdekelt, hogy a lakásomtól milyen messze van, mennyibe kerül. Aztán elkezdtem kérdezősködni a környék kutyásaitól, hogy tudnak-e ajánlani valami jó iskolát. Akkor még nem sokat tudtam arról, hogy különböző típusú kutyaiskolák vannak.

Azt hiszem szerencsém volt, mert elsőre olyan sulit választottam, amit mind a ketten megszerettünk. Bár Fanta kutyám az első alkalommal,- amikor 4-5 vele egykorú kutya szaladt felé- hátat fordított neki és elindult haza. :-) De aztán rájött, hogy remek dolog szaladgálni és játszani a többiekkel.

Végül már jobban várta az órákat, mint én :-)

Először óvodába jártunk, ott főleg a behívást és az alap feladatokat tanultuk és a helyes pórázon való közlekedést.

Aztán a suliban már szigorodtak a feladatok. Remek móka volt ez mindkettőnek és nagyon sokat tanultunk. Az oktatók, segítettek, ha elakadtunk valahol, ötleteket adtak a folytatáshoz.

Én nagyon élveztem az egészet.

Azóta Fanta már lassan 6 éves lesz. Rengeteg trükköt tud, szótfogad. Túl vagyok több engedelmes és ügyességi vizsgán.

Szóval én azt ajánlom, hogy menj el több suliba is kutya nélkül. Nézz végig 1-1 órát, az órák végén bátran kérdezz az oktatóktól,és a gazdáktól. Aztán azt a sulit válaszd, ahol a te elvárásaidnak leginkább megfelelően tanítják a kutyákat.

Fontos lehet még, hogy ha van valami konkrét elképzelésed arról, hogy sportolnál valamit a kutyáddal, akkor érdemes olyan suliba menni, ahol foglalkoznak az adott sporttal.

Remélem tudtam segíteni. Jó választást és boldog kutyás éveket kívánok !

Sok féle iskola van szerencsére, így mindenki megtalálja a magának valót. Van, amelyik munkakutyás iskola, ahol IPO-ra, egyéb hasonló vizsgára, versenyre készítik fel a gazdákat. Hacsak nem akarsz komoly versenyző lenni, ezeket került el -mondom ezt persze úgy, hogy boldog tagja vagyok egy ilyen iskolának. :) Ezek legtöbbször remek iskolák, de nem a családi kutyáknak vannak.

Vannak olyan helyek, ahol kifejezetten egyéb sportra készülnek a párosok, agility-re flyballra, stb. Ezek sem a nevelési gondokkal küzdő gazdáknak valóak.

És vannak a családi kutyás iskolák, ahol a viselkedési problémákban és a nevelésben, alap dolgok megtanításában segítenek. Ezek között is van sok típusú hely, de az igazán jók azok, ahol a kutyát pozitív megerősítéssel tanítják és póráz nélkül zajlanak a foglalkozások.

De a legjobb, ha mindegyik közeledben lévő sulit megnézed egyedül és a látottak alapján választasz. Az is fontos, hogy a kiképzők, oktatók szimpatikusak legyenek, hisz az ember csak attól tanul szívesen, akiben megbízik.