Miért ilyen pökhendi akinek "tökéletes" kutyája van?

A leírtakból nekem nem igazán tűnik pökhendinek a másik gazda, igaz a helyzetet átélve lehet más lenne a véleményem.

Így csak annyit gondolok, hogy egyszerűen csak azért szólt rá a minden bizonnyal jól nevelt kutyáira, hogy ne legyen bonyodalom a találkozásból, hisz a te kutyád elkezdett szertelenkedni.

Pórázos kutyától én is tovább küldöm az enyémeket, mert most mi a fenét csináljanak vele, hiszen pórázon van, nyilván nem véletlenül. Játszani úgyse tudnak, maximum összenyüsszögnek, hogy de jó lenne, vagy rosszabb esetben a pórázos kutya nem teljesen százas, abból meg csak a baj van.

Az is előfordul, hogy nem engedem oda valahova, amikor látom, hogy csak gyökérkedni menne, vagy a többiek gyökerek. Bár akkor mondjuk inkább odébb is megyek.

"Elhiszem, hogy gyakorolni kell a szitukat, de ez milyen már?!"

Ha elhiszed, akkor mi a problémád? Éppen akkor egyszer arra gyúrtak, hogy türtőztesse magát akkor is, ha játszó kutyát lát. Persze ha minden nap ez a program, az nem oké, de amúgy meg az életét mentheti meg ez a gyakorlás, ha egyszer az út túloldalán lát meg egy partit, amire ész nélkül rástartol.

"Meg ez is, hogy megvárta (az enyém már akkor rég leült) hogy az övéi célirányosan odamenjenek és akkor 20 centire az enyémtől voltak és akkor förmedt rájuk."

Ilyet is csinálok, nem bunkóságból, hanem egyrészt hagyok időt a kutyának, hogy magától vegye észre, hogy nem kéne, másrészt tesztelem, hogy milyen közelség az, amiről még első szóra lefordul, igyekszem csökkenteni a távot. Meg is van az eredménye: ha véletlenül félrenézek és nem látom, hogy "betámad" valakit a pit (hellósziaszeretlek módon, nem tényleges támadásról beszélek), öt centivel előtte is visszafordítom. Jobb napjainkon legalábbis ;) Rosszabbakon még egyszer rá kell förmednem. De ehhez gyakorlás kell, ami meg ilyen szituációkkal jár, hogy igenis néha odaengedem húsz centire, meg tízre, hogy szokja, hogy akkor is vissza kell fordulni, mert bármikor észrevehetem az utolsó pillanatban, hogy eső után akar felugrálni egy öltönyös fickóra, vagy esetleg olyat csinál, ami rá nézve veszélyes.

Szerintem van egy szűkebb réteg, akinek tényleg 100%-ig fegyelmezett, jól szocializált kutyája van, meg egy ugyanekkora réteg, akinek durván labilis. A legtöbb kutya viszont (szerintem, ahogy én látom), olyan közepesen megbízható, nem mindentől begőzölő, de azért nem kötélidegű, akit a láthatóan "jókutyákhoz" oda mernek engedni, de egy szorongóhoz már nem biztos, mert két bizonytalan kutya reagálhat egymásra jól is, meg nagyon nem jól is. Szerintem ez inkább pozitív, ha a gazdi mérlegel. Ha meg "gyakoroltatják", mielőtt a tiedhez engedik, azt se vedd rossz néven, mert mikor máskor gyakorolják a higgadt viselkedést, ha nem élesben? Amikor ingerszegény környezetben van egy kutya, nagyon könnyű elérni, hogy hallgasson a gazdájára, viszont akkor igazán biztos ez a tudás, ha ott van előtte egy másik, akihez már úgy odamenne játszani, de még így is először a gazdára hallgat. Szóval ez szerintem nem ellened, és nem a kutyád ellen szól. Persze értem, hogy melyik eset zavar, én is láttam már kutyájával villogó embert, aki csak azért parádézik a tér közepén, hogy mutogassa mit tud a kutya, aztán ugyanúgy nem engedi oda senkihez, szóval abszolút nem a kutyájáért csinálja. De ilyenből szerintem kevés van, és más eseteknél is ezt láttad bele.

Ami még eszembe jutott, hogy én is sokkal több kutyához engedném oda az enyémet, mert rettentő barátságos amúgy. De ha azt látom a gazdán, hogy csak túl akarja élni, hogy szembejövünk vele, és eszébe sincs lassítani vagy megállni, akkor mi is továbbmegyünk. Én se mindig értem, hogy miért vannak elrángatva, de igazából nem is az én dolgom, amit szoktam látni, hogy vagy túl van pörögve a másik kutya és csak még jobban felhergelné, vagy a gazdi telefonál, és siet vissza a lakásba (no comment...), vagy éppen tüzel/kanos a kutya, és ezért biztosra megy és senkihez nem engedi oda a gazdi.

"Hogyan tanítsam meg a kutyámnak, hogy ha nyugton marad, odamehet az ismeretlen kutyához, ha azt meg az utolsó pillanatban letiltják róla. "

Figyu, ha olyan helyen laksz, ahol minden kutyasétáltató akármikor le tudja hívni a kutyáját a másikról, én esküszöm, odamegyek, és megcsókolom mindenki lábát. De ilyen a világon nincs, ritka fegyelmezett kutya kell hozzá, az meg sajnos nem nő minden bokorban. Szóval ne fújd fel a dolgot, gyakorolj a többi ötven kutyával, akit nem tudnak és nem is akarnak lehívni a tieidről.

"Így az enyém meg "nyugton maradt, de minek", hisz a türelmes viselkedés jutalma a... semmi."

Te attól még megdicsérheted ám a kutyádat, örülhet neki, hogy te örülsz neki, elővehetsz egy labdát, egy akármit, és játszhatsz vele. Nem is feltétlenül szerencsés, ha minden türelemgyakorlatnak az a vége, hogy mehet, mert azzal csak pörgeted, mikormehetekmár, mikormehetekmár, meddigkellmégvárni. Míg ha tudja, hogy nem mindig lesz belőle játék meg ismerkedés, sokkal nyugodtabban fogadja a tiltást, mert nem azt lesi, hogy mikor lesz már vége, egyszerűen csak felfogja, hogy oké, őt akkor békén hagyjuk, ez van.