Magyarországon miért nem ismerik "el" azt a kifejezést, hogy hobby tenyésztő?

11:08 - És hivatásos tenyésztőtől származó kiskutya is kerülhet olyan gazdihoz, aki aztán ha megunja, eldobja...

Én papagáj-hobbitenyésztőként figyelek arra, hogy hova kerül a madár, ha nem kerülne megfelelő gazdihoz, és ezt előre látom, még mielőtt odaadnám, akkor egyszerűen nem adom oda. Azért vagyok csak hobbitenyésztő, mert nincs róla papírom, és a szülőknek nincs papírjuk, mert nem adtak hozzájuk. Viszont én kiállítok papírt a fiókákról, aminek egy példánya nálam marad, egy példánya az új gazdihoz kerül. Mindkét példányban szerepelnek az elérhetőségek, és aláírás, valamint keltezés igazolja az átvételt. Az új gazdikat bármikor le tudom ellenőrizni.

Véleményem szerint a tenyésztő az az ember, aki a fajta jobbításán dolgozik (vagy küllemben vagy munkakésségben), de mindenképpen arra törekszik, h az adott szülőpárnál még jobb utódokat hozzon létre. Ehhez gondosan választ kant a szukájához vagy fordítva. Mérlegelve, h mik a hiányosságai, gyengéi a saját kutyájának és párjában ezt kompenzálja, h a kölyköknél ezek már "kiküszöbölhetőek" legyenek.

A baj ott kezdődik, h a legtöbb ember még azt sem hajlandó elismerni, h a kutyája nem tökéletes, és esetleg vannak hibái... Azt meg végképp nem veszi figyelembe h milyen pár illene az ő kutyájához, ha kölykök ugyanolyan jók vagy jobbak legyenek a szülőknél.

Ehelyett összerakja a saját másik ugyanolyan fajtájú kutyájával, a szomszédéval vagy keres egyet ingyen. Ebből az lesz, h a kölykök ugyanolyanok vagy gyengébbek lesznek (a nagyszámok törvénye alapján lehet persze jobb is, de elenyésző, mivel egyáltalán nem kerültek mérlegelésre a kutyák tulajdonsáagai, jellembeli vonásai, genetikai betegségei) mint a szülők és pár generáció elteltével ezen kutyák leszármazottai már csak nyomokban, esetleg kinézetben fogják hordozni a fajtajegyeit.

Ennek mi értelme?? Jah, mert (majdnem) úgy néz ki, mint az xy fajta? Ez olyan mint a hamisított márkás(nak kinéző) dolgok. Silányabb minőség, hasonló kinézet - akinek csak ez számít. Én ezt nem tudom elismerni/elfogadni. Tehát számomra nincs hobbi tenyésztő.

Papírok nélkül az ember kocsit nem vesz...akkor kutyát miért??

Ha meg olyan jól csinálja valaki "papírok nélkül" akkor ne sajnálja már rá azt a 4500 Ft-ot h a kölykök származása igazolható legyen...

Nekem nem azzal van a bajom, h nem hordják kiállításra a kutyáikat (mert nem mindenki élvezheti, akarja stb). De a MINIMUMOT miért olyan nehéz teljesíteni???

- törzskönyv

- tenyészszemle -> azért valamiféle standardnek feleljen már meg, és hozzáértők mondják ki h tenyészthető (az édes kevés h "mindenki azt mondja h milyen szép") és ismerje meg a saját kutyájának a hibáit is

- eü szűrések

- valamint a fajtára jellemző képességvizsga vagy ösztönpróba vagy egyéb dolog ami azt méri fel, h mennyire maradtak meg abban az egyedben azok a jegyek amitől az a kutya lett, ami hosszú évtizedek szelekciója után megismertünk (pl. egy labrador igenis tanítás nélkül apportozzon és menjen bele a vízbe, egy vizsla ne féljen a lövéstől/dörgéstől/hangos zajoktól, egy border ösztönösen mozduljon már rá a birkára és ne csak bambán nézze stb stb stb)

- az alom legyen letörzskönyvezve

Ez nem olyan sok minden. Ezek kellenek ahhoz h az ember jól csinálja a "hobbi tenyésztést" - de ezt szinte senki nem tartja szem előtt!

Aki annyira köti az ebet a karóhoz, kérdés:

ezeket miért nem lehet megcsinálni??? Ha valaki annyira szereti a fajtát - a fajta homogenitása érdekében - miért nem képes??

(és mint tudjuk a fajtatisztaság akkor jó ha az egyedek egységes homogén képet adnak - vagy küllemben, vagy a kiemelkedő, egységes munkakésségben)

12.33: cáfolom :o)

[link]

Szóval szerintem át kéne minősíteni a tenyésztő fogalmát. Én ugyebár nem kutyákról írtam, hanem papagájokról, de ugyanez érvényes lehet kutyákra is akár. Lehet, hogy ha a madaraimat tenyésztőtől szerzem be, akkor kisebbek, fakóbb színűek, gyengébbek, idegesebbek lennének, mert azért ott is követnek el hibákat.

Az én szememben az a tenyésztő, aki a fajtajellegeket minden tekintetben figyeli, még véletlenül se párosít rokon egyedeket, egészséges, erős példányokat választ szülőnek, időnként frissíti az állományt, hogy a vérvonal erős és egészséges maradjon, a szülőket hagyja pihenni, figyel az állat táplálására (amit természetes élőhelyén is enne), jó erőben, mozgásban tartja... A klubok szerint viszont sok esetben fontosabb ezeknél a papír, de hallottam én már olyan esetről, hogy papírral rendelkező tenyésztőtől selejtes állat került ki.

"Az én szememben az a tenyésztő, aki a fajtajellegeket minden tekintetben figyeli, még véletlenül se párosít rokon egyedeket, egészséges, erős példányokat választ szülőnek, időnként frissíti az állományt, hogy a vérvonal erős és egészséges maradjon, a szülőket hagyja pihenni, figyel az állat táplálására (amit természetes élőhelyén is enne), jó erőben, mozgásban tartja..."

Ebben tökéletesen egyetértek Veled!!

Amit Te írsz, ahhoz rugalmasság kéne és valamiféle független szakértői elbíráló csoport, h esetleg az ilyen esetekben ki kaphasson még pluszban törzskönyvet.

És persze, senki sem fedhetetlen. Mivel a tenyésztés a biológián és a genetikán alapszik, így a "hibázás" illetve a "selejt" születése nem elkerülhetetlen a legnagyobb odafigyelés, előszűrések stb mellett sem. De nem mindegy az arány!! Azért még mindig több örökletes betegségekkel terhelt kutya kerül ki a hozzá nem értő hobbi tenyésztőktől, mint azoktól akik odafigyelnek. Tenyésztésben 100%-ot nem lehet mondani, de törekedni kell/kéne a legjobbra és a leginkább kiszűrni a betegségeket, az öröklődő hajlamokat.