Miért adják-veszik a tenyésztők a kutyáikat?

Álomvilágban élsz. A tenyésztő nem egyenlő az egy-vagy két kutyát kedvencként tartó kutyással. Meg kell neki tartania akár több kölyköt is, hogy mikor felnő, eldönthesse, melyik a megfelelőbb a tenyésztési céljának. Idősebb kutyát akkor ad el, ha az nem úgy örökít, ellik, nevel, stb, ahogy elvárta.

Úgy nem lehet tenyészteni, hogy van egy megfelelő szuka és kész.Ha pedig megtartanának minden kutyát, egy idő után kezelhetetlen lenne a létszám.

A mi fajtánkban ismerek több ilyen esetet is, néhányat megosztanék, hogy árnyaljam a képet.

1:

Egyik tenyésztő vett egy kiváló pigmentű és típusú, a fajtában ritka színű (világos) kölyköt, nála nőtt fel, és bár gyönyörű lett, de a kívántnál érzékenyebb idegrendszere miatt (ha jól emlékszem, rebbenősebb és félénkebb volt) nem tartotta etikusnak a tenyésztésbe állítását, ezért hosszas "válogatás" után ivartalanított kedvencként új gazdához adta, ahol ő lehetett az egyedüli kedvenc. Mikor pár hónap múlva meglátogatták a tenyésztőt, a kutya kitörő örömmel üdvözölte őt, aztán visszaugrott az autóba, és ki sem akart jönni onnan, mintegy jelezve, hogy "jó, hogy láttalak, de nem maradnék itt"... Következő találkozásnál (talán egy rendezvényen?) már csak testbeszéddel jelezte a felismerést, és bújt a gazdához, meg mögé. Ezek még inkább meggyőzték a tenyésztőt, hogy helyesen döntött akkor. Nála él amúgy idős, ivartalanított kennelalapító szukája, valamint az azóta szintén iv. lánya is, emellett a fajtamentés alapító tagja, ezért több mentett kutya is van nála, köztük olyan idősek is, amiknek a gazdisodási esélyeik eléggé csekélyek.

A többit újban írom, mert a telóm belassul ennyi szövegtől.

2:

Másik tenyésztőnél nagyon szép, bár kissé kicsi szuka, nehezen jött ki a többi szukával és egyáltalán nem érdekelte a jószág (terelőkutya fajta), ami a tenyésztőnek fontos volt, hogy minél jobban megőrizze a fajtát kívül-belül olyannak, amilyennek leírták (emellett tanyán él és jószágokat is tart), ezért sosem lett tőle alom és új gazdához került.

3:

Ritka szép, tenyészszemlés kan, de egyáltalán nem jött ki más kutyával, állandóan be volt zárva és csak a többi elzárásakor mehetett az udvarra, és külön volt sétáltatva, mert mindig provokált, ivartalanítva új gazdához került. Ennél a tenyésztőnél is él idős kutya, meg a kettesnél is.

4:

A legpörgősebb kutya, ami született nála. Nem volt neki akadály, még a háztetőre is felmászott valahogy. Első gazdájától került vissza a tenyésztőhöz az örökmozgó természete miatt, aki szintén nem bírt vele. Most agility-s kutya, időnként fedeztetnek vele sportkutyások. Ennél a tenyésztőnél cserélődnek a tenyészkutyák, mert nagyon kritikus, csak a legjobbat hagyja meg. De van egy idősödő kedvence, akitől sosem válna meg.

Hirtelen ennyi történet jutott eszembe. Nehéz lehet egy tenyésztőnek, mert ha minőségi "munkát" akar végezni, nem tarthat meg minden kutyát, az nekik sem jó. Sokan úgy állítják tenyésztésbe a kutyájukat, hogy az megbízható gazdánál van, még ha így macerásabb is. Sajnos olyan tenyésztő is ismeretes, aki rengeteg kutyájával él egy telken, de már idősödik, nem bír velük, szinte állandóan bezárva kell tartania őket, verekednek, és rá is rátámadtak már. Nem biztos, hogy bölcs döntés ragaszkodni mindenhez, a kacatgyűjtögetőkhez hasonlítanám ezt, csak itt életekről van szó. Ha nehéz is az elválás, a kutyák alkalmazkodóak, és a legtöbbjük sokkal boldogabb, ha nem egy a sok közül, hanem egyedüli ebként, vagy egy 2-3 fős "falka" tagjaként sokkal több figyelem jut rá.