Szoktátok verni a kutyátokat nevelési célzattal? Ha igen, hogyan?

Tapasztalatom szerint a pszichologiai "megfelemlites" sokkal hatasosabb, mint a veres.

Nekem van egy fenyítőpálcám, azt szoktam suhogtatni előtte, akkor hunyorog erősen, és adja a pacsikat veszettül, hogy "deneharaguuuugy". Van egy ilyen aranyos szokása, hogy felmászik a fotelbe, természetesen akkor, mikor nem vagyunk ott. Na most még csak bejönnie sem szabad a házba, nemhogy fotelbe ugrálni (mielőtt hozzánk került, szobakutya volt, és fotelben aludt, van is neki rendszeresítve kint nem is egy fotel, de neki rendkívül tetszik a benti is). Akkor odacsapok. Fenyítőpálca elő, ráhúzok a hátsójára, hátára, attól azért meghúzza magát. Az a baj, hogy nem tudom tiltani, mert kizárólag akkor jön be, mikor nem vagyunk ott (még jó), de ha el kell mennem a földszintről valahová, és egyedül hagyom, mindig mondom neki, h "ott marad", és ha valóban ott maradt, akkor jól megdicsérem. Azt hiszem, ezzel megerősítem a "jócselekedetet". Utálok rásózni, de szükség van rá néha. :S Meg sétánál, mikor úgy gondolja, hogy szaglászni előbbvaló, mint visszajönni hozzám, akkor pórázzal megsuhintom, onnantól úgy jön mellettem, még ha nem mondom, hogy "itt jössz", akkor is.

Verni nem szoktam (Isten mentsen, hogy azt verjem aki azok között van akiket a világon a legjobban szeretek!), maximum néha egy-két kisebb pofont kiosztok, de csak akkor ha már tényleg durva dolgot csinál. A grabancánál szoktam megrángatni ha pofátlankodik, de az esetek többségében elég egy határozott "NEM!" tiltószó is. Általában meg lelocsolom őt. Imádja a vizet, de ha hirtelen éri, nem szereti. Slaggal egyszerűen mellé (néha rá) locsolok és már távozik is a tett helyszínéről. Elég engedelmes kutya, nincs szükség erőszakra, de amúgy sem szabad a kutyákat folyamatosan "fenyíteni". Néha egy-két pofon szerintem nem árt, de egy tekintéllyel rendelkező gazdának nem szabad sokszor kezet emelnie a kutyájára, mert már a szavából, nézéséből is tudnia kell ha rosszat csinált.