Fogadtatok már örökbe kutyust? Az örökbefogadási szerződés pontjait mennyire veszik komolyan, tartatják be?

Ne vegyél 30 ezerért kutyát, mert az is keverék lesz úgyis. Inkább a menhelyről válassz egy kedvencet.

Miért fáj, h ivartalanításra akarnak kötelezni? Szaporítani akarsz? Ha nem, az nagyon helyes, hiszen így is túl sok a keverék a menhelyeken. Legtöbb helyről csak ivartalanítva adnak ki kutyát. Tehát ezt betartják.

Nekünk is két örökbefogadott kutyánk van. Nem tudom, hogy a menhelyeken hogy van, mert mi egy gyepmesteri telepről mentettük meg őket, 2 napjuk volt az altatásig.

Ott nem volt ilyen szerződés, nem köteleztek semmire.

Amikor kihoztuk, azonnal el kellett vinni a helyi állatorvoshoz akivel le vannak szerződve. Ő megmérte, kiállította a kis könyvét és részünkről ingyen megkapta az első védőoltását. A másikat hétvégén hoztuk el, és következő héten házhoz jött a doki az ő könyvét is megírni és beadni az oltást. Rá egy évre meglátogatták őket, hogy megfelelő körülmények között élnek-e. Természetesen elégedettek voltak.

Azzal én sem értek egyet, hogy az ivartalanítás miatt változott meg így a kutyus. Megváltozhat, de pozitív irányba, nyugodtabb lesz, de nem depressziós. Meghízhat stb. többet kell vele foglalkozni.

Korábban nőstény német juhászunk volt. Ugyanolyan élnék maradt az ivartalanítás után is, de tényleg foglalkoztunk is vele. Szerintem a nem ivartalanítás következménye hosszú távon rosszabb. Volt egy talált kan kutyánk, Ő nem volt ivartalanítva, de soha nem is volt nyugodt. Idős korára voltak egészségügyi problémái ágyék tájon, amit nagyon gyanítok, hogy a korábbi folytonos izgalom miatt volt. Lehet ez hülyén hangzik ,de a folytonos vérbőség és kielégületlenség biztosan nem tesz jót nekik. Nőstényeknél ez talán nem ilyen drámai, de ha ne adj Isten egyszer meglóg és befigyel neki egy "világjáró", akkor gondolkodhattok mi legyen a kis keverék szőrpamacsokkal. Aztán az elpasszolásuk többe fog kerülni, mint, hogy most ivartalanítod és nem kell ilyenen aggódnod. Ok. biztos nem az anyagiaktól félsz, de hidd el, semmi komoly lelki következménye nem lehet.

Én a budapesti gyepmesteri telepről hoztam ki egy kutyát. Bementem és 20-30 perc múlva kutyával jöttem ki.

Leírom, mi volt. Bementünk, elmondtuk a gondozónak milyen típusú kutyát szeretnénk. (Max. közepes, kan, felnőtt, lakásba kerülne.) Annyiban tudott segíteni, hogy melyiket adta le a saját gazdája, melyik volt kóbor kutya, melyik harapós, mást nemigen tudott mondani...

Körbementünk egyszer..kétszer...háromszor... A kutyák 80%-a nagyon barátságos, érdeklődő volt :) 3 kutya volt, aki nagyon szimpatikus volt nekünk, végül azt hoztuk el, amelyik a legesélytelenebb lett volna a kinézete miatt (majdnem tök fekete, nem is túl szép..) és ő is volt a legbarátságosabb, minden körnél szívesen jött oda hozzánk a rácshoz, puszit adott, elfeküdt :)

Mondtuk a gondozónak, hogy ő kell. Bement, kihozta, irány az iroda/rendelő rész. Kitöltöttem a papírokat. Közben egyáltalán nem kukacoskodtak, mondtuk is, hogy előző kutyánk milyen szép kort élt meg, hogy eleve nagy a lakás is, sokat lesz sétáltatva, meg hát látták, hogy nem arra megyünk hogy a legcukimukibb kinézetű kutyust hozzuk el :) Nyilván aki egy 'harci kutyát' akar kivinni, azt többet faggatják egy kicsit, de lehet, hogy azt se...

Ivartalanítási szerződés nincs. Ki kellett tölteni többek között hogy hány kutya van még otthon (ha van), hanyadik kutya lesz az örökbefogadott.

Mondták, hogy ha 2 héten belül valami miatt elpusztul a kutya, ingyen elvihetünk helyette egy másikat. Összesen 5000 Ft volt a kutya kihozásának a díja (mindegy, mekkorát hozol ki, pincsiért és rotiért is ennyit kell fizetni), kapott kiskönyvet, chipet és adott a doki féreghajtót.

Pórázt, nyakörvet vinni kell magaddal.

Nagyon csúnya kennel köhögése volt, egy hét alatt elmúlt neki (meleg környezet, rövid séták, méz és vitaminok). Az elhozatal után hetekig fosott, bélgyulladása volt, mint kiderült, de egy antibiotikum kúra gyönyörűen helyre hozta (kb. 10 000 Ft volt, többször mentünk szurira).

Kicsit féltem, hogy jön majd ki más kutyákkal, de elég jól. Kezdetben nagyon édes kutya volt, persze pórázon közlekedni nem tudott, visított ha más kutyát látott mert oda akart menni, barátságos volt, nem ugatott vissza... Aztán ahogy felbátorodott kiderült, hogy a cukimuki kutyus csak álarc, igazi énje egy domináns zsarnok törpe :D Elkezdett kötekedni séta közben más kutyákkal, megugatta az utcaseprőket, stb, de aztán elhatároztam hogy keményebb kézzel kell fogni és szépen következetesen leneveltem erről, most már gyönyörűen jön láb mellett, csak néha kell visszaterelni. Ha kutyát lát még mindig húzna oda és lapul is egy kicsit, de ha engedjük barátkozni rögtön megy a farokcsóválás és játszani akar, mindegy hogy kan vagy szuka a másik, rengeteget fejlődött :) Az idegen emberekkel viszont már nem annyira barátságos mint az elején, gondolom már érzi hogy hova tartozik és különben se nyúlkáljanak hozzá vadidegenek az utcán :D (Ha kutya lennék én is ráugatnék arra, aki szó nélkül az arcomat akarja taperolni..)

1 évesen hoztuk el (becsült kor), most lesz 2 éves,11 kg volt, most 15kg. Megszenvedtem vele ezt az első évet,ezt nem tagadom, de szerintem pont akkor volt a kamaszkorban ezért is durvult el egy kicsit...Hát kemény volt :D Nem olyan szép kutya, de nagyon okos, ügyes, tanulékony, semmivel sem kevesebb, mint egy fajtatiszta. Mikor megerősödött, megtörtént az ivartalanítása is, persze én voltam a gonosz a család szemében....Mindegy, így sokkal többet tudom vinni kutyázni, talán picit nyugodtabb is lett, de még azért így is eléggé pörög.

Senki nem érdeklődött telefonon vagy csöngetett be hozzánk, hogy mi van a kutyával.

Ha lesz még kutyám, biztos a gyepiről hozok megint, gyönyörű kutyák vannak ott, ez az 5000Ft meg röhejes :D De ha onnan hozol kutyát azért légy résen, mert kibukhat pár hét múlva valami viselkedési probléma, amit rögtön javítani kell :) De persze minden kutya nevelhető, szóval ez ne legyen kizáró ok :)

14 voltam. majdnem tök ugyanaz volt amit a 15. leírt. De nekünk nem kellett egy vasat sem fizetni, de mi nem is kaptunk chip-et, azt mi csináltattuk meg a rendes áron.

Viszont ott is így volt, hogy mindegyik kutyáról mindent elmondtak amit csak tudtak. Őszintén elmondták a tulajdonságaikat, amit tapasztaltak róluk az ottlétük alatt, elmondták, hogy utcáról szedték össze, vagy a gazdától kobozták el stb. Ott úgy volt, hogy először kiválasztottuk az elsőt, majd szántak ránk annyi időt, hogy összepróbáljuk a többivel. Tehát kihoztuk pórázon az első nyerőt, és egyesével kihozhattunk az udvarra egy-egy kutyát, hogy hogyan viselkednek egymással. Persze, az ember szíve szerint az összeset elvinné ,de sajnos nem lehet. Szóval akkor nem tudtunk dönteni, így csak egyet vittünk el elsőre. Két nap múlva mentünk vissza még egyért, és tök rendesek voltak, emlékeztek ránk és a kutyára, és segítettek, hogy emlékezetük szerint melyik volt az, aki a legjobban kijött azzal, akit már elvittünk. Még jó, mert én már nem emlékeztem semmire, csak bőgtem végig. A választás sikeres volt, két éve vannak itt és imádják egymást. Mintha ikrek lennének.

A tulajdonságuktól meg tényleg nem kell félni, nincs olyan, amelyik nem javítható és kezelhető. Nagyon résen kell lenni és figyelni őket, főleg az elején.

Az egyikről pl. kiderült, hogy nagyon ételféltő. Eleinte morgott, amikor elé adtam a kaját és már evett. Próbáltam elmenni mellette amikor evett és egyszer rám támadott.

Három helyen megcsípett egy szempillantás alatt, én alig tértem észhez, közben apósom megfenyítette.

Ez nem vette el a kedvem, rájöttem, hogy neki valószínűleg harcolni kellett az ételért. Láttam rajta, hogy egy sokat megélt kutya volt, míg a másik olyan, mint egy kis nyuszi, akit lehet kényeztettek, csak elveszett.

A csoda az volt, hogy bár nem vagyok egy kutyaidomár, de sikerült elérnem, hogy bízzon bennem. Sikerült elérnem, hogy megértse, itt már nem kell harcolni az ételért és nem kell félteni. Már nem is fél és nem morog. Tudja, hogy rendszeresen kap ételt és azt senki nem lopja el tőle, de azért ez sok időt és türelmet igényelt mire ezt elértem. Valamint sokat számított a társa is, akiről írtam, hogy valószínűleg kényeztetett volt. Tanult tőle a hízelgésről :-) Szerintem mi a két legproblémásabb kutyát hoztuk el, mert épp őróluk nem tudtak sokat mondani, de nagyon büszke vagyok, hogy elértük náluk a legjobbakat.