Hogy bírja ki az ember az első napot, amikor már nincs kit levinni sétálni?
Majdnem 15 éves kutyámat egy hét szenvedés után elaltattuk. Este és fagyott föld lévén aznap nem temettük el. Kocsi csomagtartójában pihent...imádott autózni. Másnap még "együtt" mentünk el egy vásárló körútra, majd apumért, s ketten temettük el. Csúnya emlék, de a hullamerevséggel nem számoltam, majdnem kicsi lett a gödör...nehezebbnek is tűnt a teste így :(
Aznap a panelban aludtam, másnap egyedül voltam, bőgtem, fotókat-vidiket néztem egész nap...harmadik naptól kezdve délutánonként egyedül mentem a délutáni bandával sétálni-kutyázni...és azonnal kutyakeresésbe kezdtem...kutya nélkül lehet élni, de nem érdemes alapon :) Szűk 3 héten belül már nálam volt Argos-om :)
Dasty életében nem sikerült a vágyam teljesítése, miszerint az öreg kutya tanítsa velem együtt az újabb jövevényt...nagyon remélem, hogy Argos-sal ez már valóra válik.
Dasty után azt mondtam, hogy még egy ilyen okos, intelligens, alkalmazkodóképes, rafinált kutyám nem lesz...mert egy ember életében egy ilyen KUTYA van sokak szerint...nos nekem eddig 2-ből 2 ilyen :) Sok hasonlóság van a két kutyában, de mégis annyira mások :D
Vajon kiféle-miféle lesz a következő...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!