Budapestiek, ti melyik kutyaiskolába jártatok a kutyátokkal? Pozitívumok és negatívumok is érdekelnek!

Láttam délben a kérdést, reméltem, hogy ír ide még valaki, mert engem is érdekelnének más tapasztalatok, de ha eddig nem történt meg, akkor kezdem én.

Szóval mi Tükör kutyasuliba járunk, jelenleg a II. kerületibe.

Nagy problémák nem voltak a kutyával, inkább csak annyi, hogy rakoncátlan volt, illetve nekem első kutyám és miután elmúlt egy éves egyre jobban éreztem, hogy kellene valami szakértői segítség is, hogy legalább alap szinten tisztába legyek bizonyos dolgokkal, mert ez a magamtól rájövök, meg utána olvasok dolog annyira nem jött be. Illetve mi egy pest megyei faluban lakunk annyira nincs lehetősségem elengedni vagy más kutyákkal összeereszteni így gondoltam tök jó lesz neki kutyák közt.

Rengeteget segítettek és nagyon jó lett a kapcsolatom a kutyámmal, ami meglepő, mert előtte is azt hittem, hogy jó a kapcsolatunk, de egészen új, bensőséges szintre tudtuk ezt emelni.

Nekem abszolút pozitív volt az, hogy pl az órán több felügyelő is jelen van, így mikor elméleti oktatás van, nem kell a kutyáért aggódnom, mert szakértő szemek figyelnek rá. Nagyon tetszett, hogy vizsgaanyagon kívüli dolgokra is nagy hangsúlyt fektetnek, így pl voltunk erdőben, tanultunk csoportkerülést, idegen zajokhoz hozzászoktatás, útmenti talált kajáról való letiltást, idegen környezetben való tanítást stb.

Hatalmas hangsúlyt fektetnek a kutya-gazdi viszonyra és megtanítanak értelmezni a kutya jelzéseit.

Nekem kimondottan pozitív volt az, hogy nem feküdnek rá agresszívan a falkavezérségre, hiszen nem az számít, hogy te legyél a vezér hanem, hogy valójában mekkora is a távolság köztetek, magyarán nemelég, hogy szimplán a kutya felett állsz, az is számít, hogy mennyire. Illetve az, hogy nem ragaszkodnak a farkasfalka szerinti nevelésre, hanem inkább a kutya családi környezetbe való behelyezése a lényeg.

Tudom, hogy sokan támadják a módszert, mert kamunak gondolják. Őszintén megmondom, hogy nem ismerek más sulit. azt tudom, hogy jelenleg is van legalább 5 problémás kutya alapfokon akik közül párat el is küldtek más sulikból, mert nem tudtak mit kezdeni velük, illetve volt aki magától hagyta ott az iskolákat, mert nem mentek semmire. Jelenleg náluk hetek alatt hatalmas fejlődést értek el. Nekem ezt látni is elég meggyőző volt, hisz láttam őket első nap és nem sokat vártam tőlük.

Lényeg a lényeg, nekem abszolút pozitív tapasztalataim vannak. Egyetlen negatívumként azt tudnám mondani, hogy az a pálya ahol mi vagyunk, szerintem nagyon kicsi (bár kistestű kutyáknak van). De van még 2 jóval nagyobb pálya, ahova középfokon kerülünk majd. Az alapfokból pedig másfél hét van hátra, addig kibírjuk :)

Én a következő kutyáimat is ebbe a suliba tervezem hozni.

Esküszöm, hogy nem a feszkót akarom szítani, de számomra a Tükör-suli egy óriási csalódás volt.

A mi kutyánk kb. egy éves volt amikor menhelyről örökbe fogadtuk. Nagyon hamar, szinte az első egy-két nap alatt kiderült, hogy súlyos gondok vannak az ebzettel, mert minden más kutyát megsemmisítendő ellenségnek vélt kortól, nemtől, mérettől függetlenül, szóval egy rémálom volt a séta. (lakásban élünk, szóval muszáj volt levinni naponta többször, szerencsére a szobatisztaságot villámgyorsan megtanulta.)

Szóval hamar rájöttünk, hogy olyan problémával állunk szemben amivel eddig nem találkoztunk, hiába nem első kutya volt életünkben, fogalmunk nem volt, hogy ilyen esetben mi a teendő, mert a szóbeli tiltás szart sem ért, tehát valami hozzáértő szakember segítségére nagy szükség van. Igen ám, de hova, kihez menjünk? Soha nem voltunk kapcsolatban egy kutyasulival vagy oktatóval sem, nem is tudtuk mi fán terem. Google a barátunk, és arra jutottunk, hogy nekünk a Népszigeti suliban van a helyünk.

A következő szombaton el is mentünk, a kutyánkon póráz, persze szorosan tartva, majd megálltunk a kapu közelében, vártunk. A mi drága új családtagunk persze folyamatosan nekifeszült a póráznak, ugatott, morgott, ki akart támadni minden kutyára, egyszerűen szörnyű volt. Kis idő elteltével egy ember -mint kiderült egy ott dolgozó oktató- kikiabált nekünk, hogy kire várunk, vagy tud-e segíteni? Visszakiabáltunk, hogy tanácsért, segítségért jöttünk, mert ez a kutya 2 hete, hogy nálunk van, de tarthatatlan állapotok uralkodnak. Oké, küld valakit.

Vártunk, majd jött egy másik oktató, aki tisztes távolságban (8-10 méter) megállt tőlünk, hogy nem akar közelebb jönni, mert agresszív a kutya és nem szeretné, ha megharapná, szóval elég furán beszélgettünk. Kérdezett mindenfélét, pl. mióta van nálunk, velünk szemben is agresszív e (érdekes, de sosem), mennyi idős, honnan van, ilyeneket. Majd közölte, hogy nekünk nem kutyasulira van szükségünk, hanem háznál oktatásra, mert ezt a kutyát életveszély közösségbe vinni... hát, mi tagadás, amikor az árat is közölte jócskán megcsappant a hitem és a bizalmam. ..

Nagyon csalódottan mentünk haza, hogy ilyen csúnyán beszélt a kutyánkról, meg olyan gyanakodva méregette messziről (aki egyébként otthon nagyon jófej volt, a négy fal között nem volt vele semmi gond), így elég keserű szájízzel gondoltunk egy merészet, hogy talán meg kellene kérdezni más sulit is. Google újra, ott van a szomszéd kerületben valami Cerberos, hát nézzük meg.

Elmentünk, és túlzás nélkül mondom, hogy életünk egyik legnagyobb szerencséje volt.

Ott is kérdeztek minden félét, majd kihoztak egy másik kutyát, amire a miénk előadta a szokásosat. Azt mondták, hogy a kutya félelem-agressziós és szocis foglalkozásra van szükség, meg még egy csomó jó tanácsot kaptunk, hogy mit és hogy csináljunk másképpen.

Lelkesen jártunk minden szombat és vasárnap a szocira 6 héten keresztül, amikor azt mondta az oktató, hogy rengeteget fejlődött és változott a kutya és késznek látja, hogy egy alaptanfolyamot is elkezdhetünk, ha akarjuk. Hát már hogy a fenébe ne akartuk volna! :)

Elvégeztük az alapot, majd rögtön utána egy középhaladóit, és teljesen magába szippantott a kutyázás. Elmondhatatlanul sokat tanultunk mi is, nem csak a kutya, rengeteget beszélgettünk az oktatókkal és más gazdikkal, és az az igazság, hogy itt lettünk igazi gazdik, mert a kutyával olyan fantasztikus lett a kapcsolatunk, hogy az hihetetlen, főleg aki tudja, hogy milyen volt a kutya. Büszkék vagyunk rá, hogy bárhol járunk mindenhol megjegyzik vadidegen emberek, hogy ez igen, micsoda egy jól nevelt, okos kutya. El lehet menni vele pl. étterembe, végig az asztal alatt a lábunknál fekszik, nem kunyerál, nem ugrál, türelmesen vár, csak távozáskor szokták észre venni, hogy velünk kutya is van.

Vagy hatalmas séták, kirándulások alkalmával, pl. erdőn-mezőn ahol csomó vadnak (nyúl,fácán) ott a szaga, bárhonnan az első hívásra vágtat vissza, és ha azt mondod, hogy lábhoz, akkor nem is iramodik újra előre. Szerintem ezek igenis nagy dolgok és iszonyú nagy változás. :)

Ennek már 2 éve, azóta már sportolunk is a kutyával, versenyekre járunk, ahol átlag 150-200 kutya simán összejön, és hihetetlen, és a miénk tök normálisan, fegyelmezetten viselkedik. :)

A Városi Kutyák Iskolája, a Boldog Kutyaiskola és még van pár...ezek a régi Alfából váltak ki, mert nem értettek egyet. Az Alfa mint olyan, megszűnt...a régi csepeli alfa helyén már van egy Falkacity nevű suli, 6-án nyit.

Ha a kutyád ilyen kis vagány, akkor mindenképpen először próbálj meg szocializációt szerintem :)

Köszi, tényleg nem jártunk. Sokat olvasok-nézek-beszélgetek, így sok infót lehet szerezni :D Sok ismerőstől kaptam jó tanácsokat adott dolgokhoz, télen-tavasszal engedelmes workshopra jártunk, stb...

2. válaszoló vagyok újra, a Cerbi-fan. :)

Hol olvastad, hogy csak fojtó nyakörvet használnak? Nem kell mindent szentírásnak venni amit más mond. Másfelől egyébként hiszem és tudom, hogy a fojtónyakörvnek is megvan a maga helye a nevelésben és előfordul, hogy arra van szükség. Csak az a baj, hogy sokan nem tudják a megfelelő időben is megfelelő módon használni... ez is olyan dolog, mint bármi már, meg kell tanulni használni, mert rossz módon bevetve valóban csak olaj lesz a tűzre, ahogy írtad.

Igen, amikor elkezdtünk járni szocira akkor az oktató egy jó fél óra elteltével a mi nyakörvünket is lecserélte fojtóra, DE nem mindenkiét, hanem akinél szükség volt rá!

Bevallom, hogy ez nekem is rosszul esett, meg meg is sértődtem magamban, hogy az én szegény, szerencsétlen hányatott sorsú, menhelyről frissen szabadult, fizikailag és lelkileg is meggyötört kutyámra rátette, kicsit tiltakoztam is halkan, hogy ezt talán mégsem kéne, de a reményem és a bizodalmam erősebb volt, hogy talán csak jobban tudják, mint én, több ilyen rakoncátlan, neveletlen kutyával dolgoztak, mint én.

Nálam pl. eltartott jóideig, amíg az oktató rá tudott arra venni és belém bírta nevelni, hogy ne sajnáljam a kutyát, meg ne csak azt lássam, hogy menhelyről érkezett, meg milyen kis szerencsétlen volt mielőtt mi elhoztuk, hanem zárjam le a kutya múltját. Belátom, hogy szétabajgattam az elején itthon, pusztán sajnálatból, meg persze a kutya is élvezte, csak ez nem célravezető..

Szóval nem kell frászt kapni a fojtótól sem (mint én az elején), ha arra van szükség akkor arra van szükség, higgy és bízz az oktatódban, hosszú távon csak jót akar a kutyádnak is, neked is. :)

Már megint a cerbis válaszoló vagyok:

Valóban nem rossz az Akela sem, de minden oktató aki ott van egytől egyig a Cerbiben volt előtte éveket. Minden amit tudnak és használnak azt ott tanulták. :)