A főváros mely területén lehet póráz és szájkosár nélkül sétáltatni a kutyusokat?

Na igen. És ha netán megkérdezi a kedves szülő, hogy meg lehet-e simogatni, és azt válaszolom, hogy nem szereti a kutya, ha idegen simogatja, még vérig vannak sértődve! Ettől már csak az volt a jobb, csak hogy a neveletlen gyerekről és az őseiről mondjak egy példát. Mentem az oviba a gyerekért, a kutyát kikötöttem egy olyan helyre, ahol csak az érte el, aki direkt akart odamenni a szájához. Tehát aki f.sik tőle, nyugodtan elkerülhette. Erre mikor jövök ki, mit látok? Egy kiskölyköt, aki a kutyára rá van szó szerint borulva és két kézzel ölelgeti! Nagytestű őrzővédő kutyáról van szó egyébként, ráadásul FEKETE! Ennek ellenére nem evett még embert és nem is kóstolt, dehát ez ugye nincsen ráírva. Szóval ez a látvány fogadott, mondjuk én nem ijedtem meg, mivel én tudom, hogy nem egy neveletlen kutyám van és intelligensebb sok olyan szülőtől, mint az ilyenek is, akik simán egy kikötött kutyához odaengedik a kölküket, aki mellett NINCS OTT A GAZDÁJA. Bátor dolog nem mondom, vagyis inkább a primitívség és a butaság netovábbja??? Megyek oda, mondom a kislánynak, hát te mit csinálsz? És sz.rik rám, legalább 4-5 éves volt, tehát feltételezem, hogy értette, mit mondok. De semmi reakció, ugyanúgy gyöntöli a kutyám hátát. Sehol egy felnőtt a közelben. Mondom ez szép. Akkor már erősebben rászólok a kiscsajra, hogy fejezze már ezt be, mert senkitől nem kérdezte meg, hogy szabad-e. De ugyanúgy szarik rám. Most akkor ki támad le kit? Hát no komment. Erre látom az iq bajnok nagyapját cammogni a messzeségben. Akkor már elhúzom onnan a kislányt, hogy menjen arrébb innen. Bevárom a nagyapját, kérdezem netán ő tartozik ehhez a gyerekhez? Mert kérdezés nélkül lerohanta a KIKÖTÖTT kutyámat, és felügyelet nélkül. Erre azt mondja a "bölcs" nagyapja:

-Mi már mondtuk neki, hogy ne menjen oda minden kutyához, dehát nem érdekli!

Húúúú hát gratulálok! Korlátlan neveltetés. Majd ha esetleg nyakon harapja emiatt egy kutya, akkor majd a bíróságon is ezt mondja? Ne korlátozzuk a gyereket semmiben, hagy fejlődjön a személyisége, hátoszt ha úgy dönt, hogy kitekerteti a nyakát egy kutyával, akkor meghótt mer' így döntött, nem szólunk bele.

Mondom a tatának, ne haragudjon, de ugyan az én kutyám sose harapná meg, mivel kisgyerekekkel él egy lakásban, de higyje el, hogy lesz olyan kutya, aki joggal fogja majd egyszer emiatt megharapni ÉS NEM A KUTYA NESZ A HIBÁS! Szóval ennyit erről.

Az ilyen cikkekkel egy a fő baj: csak szenzációhajhászásra jók, mint általában a millió balesetről, betörésről, testi sértésről és hasonlókról szólók. De nem tudjuk meg, hogy a kutyák milyen idősek voltak, milyen volt a neveltetésük, volt-e valami bajuk, hogy a gyerekek provokálták-e őket bármivel.

Felelős gazdi megtanítja a kutyáját viselkedni és azt is tudja, hogyan reagál a kutya idegenekre a területén belül és kívül, hogyan reagál gyerekekre, idősekre, biciklisekre stb.

Felelős szülő megtanítja a gyerekének, hogyan kell egy ismeretlen kutyához közeledni - pl. sosem a gazdája távollétében és annak megkérdezése nélkül, és hogy csak szépen lehet bánni egy állattal. Ha a gyerek még túl kicsi ezt megérteni, akkor addig nem engedi állat közelébe.

Tudod, ahol gyerek meg kutya konfrontálódása van, nem mindig a kutya a hibás. Számosszor találkoztam olyan gyerek-szülő párossal, ahol a szülő gyakorlatilag biztatta a gyereket, hogy az hergelje a kerítés mögött vagy pórázon levő kutyát (Vau! Vau!). Aztán ha netán van a kerítésen egy rés például, és a kutya kiszalad, akkor már csak az jelenik meg a hírekben, hogy "kutya támadott meg egy öt éves kisfiút, aki az anyukájával az utcában sétált".

A gyerekeket már az óvodában el kellene kezdeni tanítani az állatok tiszteletére és a velük való bánásmódra. Ugyanakkor pedig, mint már mondtam, egyfajta vizsgához kellene kötni a kutyák szabadon engedését.

Kedves kérdező, inkább EZT a cikket olvasgasd! [link]

Na itt láthatod, hogy mi a különbség hozzáállásban minden téren, és azt is, hogy milyen egy igazi kutyafuttató.