Miért nem lehet megérteni?

Szerintem csak azért, mert pl gyerekenél kifejezetten nem lehet benne biztos a gazdi, hogy a gyerek tudja hogyan kell a kutyához nyúlni, a visítozós rángatáshoz/paskoláshoz/csapkodáshoz (ami könnyen előfordulhat) sok kutya nincs hozzászokva.

Nem minden kutya vágyik rá, hogy boldog-boldogtalan összetaperolja, és ezt többnyire a gazdája tudja a legjobban.

Engem például nem zavar, ha a komondoromat simogatják, de ha gyerek jön, megfogom a fejét, én az elejét simogatom, míg ő a hátát, vagy az oldalát.

Még sosem kapott oda senkinek, de ha egyszer megesik, ő lesz a hibás, és nem a műveletlen, aki állatot még csak képen látott, és húzza-nyúzza -.-

A gyerekek is olyanok, mint a kutyák, nem elég egyszer elmondani a dolgokat :) Szülőnek kell szólni, már ha van :(

Ilyenkor a "nem" után tényleg odébb kell állni, ez egyértelmű üzenet a másiknak...vagy nem...

Mindig megfogadom, hogy ha engedély nélkül kezdik simogatni a kutyámat, beszólok...aztán BKV-n valahogy nincs szívem, mert olyan szeretettel nyúlnak hozzá :D Gyerekeknek mindig elmondom, hogy MINDIG kérdezzenek, MIELŐTT simogat(ná)nak

A gyerekeket én se szeretem, ha a kutya körül legyeskednek. Kezdő kutyatartó vagyok (konkrétan nincs még 1 hónapja, hogy elhoztuk a kiskutyánkat), és az elején még jóhiszeműen megengedtem a simogatást, ha odajött egy-egy gyerek és megkérdezte, szabad-e. De az a baj, ha egy odajön és neki engeded, hirtelen ott terem még 2-3 másik kiskölyök is, ők már nem is kérdeznek, csak nyúlkálnak...

Az én kutyám egy 3 hónapos német spicc, szegénykémet imádják a srácok, mert kicsi is, fehér is, bolyhos is (még rajta van a bababundája :D ) és egyből azt hiszik, hogy egy dögönyözni való plüss állatka ül előttük.

Nálam az verte ki a biztosítékot, amikor legutóbb odajött hozzánk egy kisfiú, normálisan megkérdezte, megsimogathatja-e a kicsit, majd amikor megengedtem, hirtelen ott teremtek a barátai (ez további 4-5 kölyköt jelentett), akik sikítozva, ordibálva lökdösték egymást, hogy odaférjenek a 3 hónapos kutyámhoz, aki azt se tudta, mi van. Összevesztek azon az orrom előtt, hogy tulajdonképpen ez melyikük kutyája és ki simogathatja meg, ki nem, majd végül az egyik 6-7 éves forma kölyök egyszerűen izomból kirántotta a kezemből a pórázt egy "Most én sétáltatom!" felkiáltással és elkezdte maga után erőből húzni-vonni az épp hogy csak pórázhoz szokott kölyökkutyámat.

Erélyesen rászóltam, hogy azonnal adja vissza a pórázt és hagyja abba a kutyám rángatását, mire a hülyegyerek ledobta pórázt a földre és felvette ölbe a kicsit. Megint rászóltam, ezúttal még hangosabban, hogy most rögtön tegye le, erre közölte velem, hogy majd mindjárt, de most elviszi megmutatni az apukájának, és elszaladt a játszótér felé az ÉN kutyámmal az ölében, dobhártyaszaggató "Apa! Apaaaaa! Néééézd a kutyámat!" felkiáltással. Én meg rohanhattam utána, persze csak miután összekapartam az államat a földről, hogy ilyen egyáltalán létezik. A kedves papa meg csak vigyorgott, "Jaj, de szép kiskutya, Petike! Mutasd meg a mamának is."

Ekkor jött el az a pont, hogy fogtam és gyakorlatilag kicsavartam a gyerek kezéből a kutyát, mielőtt az egész családnak körbehordozta volna, és megmondtam nekik, hogy elnézést, de időre megyünk az állatorvoshoz! Még az apuka volt felháborodva, hogy 5 perc ide vagy oda már nem számítana, miért nem mutathatja meg a kisfia a kutyát az anyjának is, ha egyszer ez ennyire boldoggá teszi. Azt hittem, a pofám leszakad...

Azóta ha sétálunk a parkban, és gyerekeket látok felénk futni, ösztönösen felveszem a kutyát az ölembe, és ha kérdezik, szabad-e simogatni, kitalálok valami kamut (most megyünk az állatorvoshoz, az előbb hányt, bolhás, rühes), bármit, csak ne nyúljanak hozzá.