Ti befogadnátok az utcáról egy kutyát?

Még jó hogy! :D amikor kicsi voltam minden macskát hazahordtam az utcáról :) csak sajna mamám nem díjazta.. aztán mivel sok macska jár át a szomszédból így amiket hazahozram leraktam az udvarba és nem volt feltünő..

Hát esett az eső, meg akkor voltak ezek a viharos időúszakok, amikor a párom azt mondta, ne főzzünk, ő hoz pizzát. Várta az étterem teraszán, hogy kész legyen, amikor odament hozzá egy nagyon idős kutya, vizesen. Mondat a pincér, hogy elküldi, de a párom mondta, őt nem zavarja. átsétáltak a szemközti állateledeleshez, vett neki egy farhátat, és visszaültek a teraszra. Hivott engem, hogy sajnálja ezt a kutyát, mi legyen vele, mondtam, hozd haza majd kitaláljuk, mert végül már itthon van 10. hazasétáltak, kiszedtünk belőle vagy 30 kullancsot, hirdettük, plakátoltuk. ha menhelyre adjuk, ott pusztul el. már 1 éve itt van, azóta ivartalanitódott, és mivel már nagyon öreg, a többiek sem piszkálják, tisztelik a korát:))) Akkor jöttünk rá, hogy valójában mennyire szeretjük, amikor egyszer rosszul lett, és rohanni kellett vele az orvoshoz. De már megint jól van, aranyosan eltotyorászik:)))

valamelyik éven, mi gazdit kerestünk egy kóbor kutyusnak (mert a miénk megölte volna), de egyébként igen befogadnám :) mert megsajnálom. Most nemrég egy cicát fogadtam be, mikor futni voltam, akkor találtam szegényt kirakták, teljesen le volt fogyva, és nagyon koszos volt. Hazahoztam, megfűrdettem, megetettem és azóta hálásabb, mint azok amiket én neveltem (:

Igen :-) 13 éve tettem ilyent, egy kis vidéki hétvégi házban nyaraltunk. Az utolsó napunkon tévedt oda egy csodaszép masztiff (talán nem fajtiszta) kutya. Először kicsit megijedtem a nagy termetétől, egyszerűen csak besétált és elkezdett inni a kis pacsáló vizünkből. Gondoltam eléggé szomjas lehet. Először nem mertem közelíteni, Ő meg csak nézett bambán. A férjem még aludt az előző napi buli után, bementem hozzá és keltegettem, de csak átfordult a másik oldalára. Falhoz lapulva ismét kimentem, de a kutya nem tágított. Vittem ki neki az előző napról megmaradt oldalasból. Összebarátkozásunk után elkezdtem vele körbejárni a környéket, nem -e tudja valaki kié a kutya. Ő meg szépen jött velem, hívni sem kellett. Volt ahonnan el is zavartak, mielőtt még megszólaltam volna. Rám üvöltöttek, hogy vigyem a portájáról a kutyámat. El sem bírtam mondani, hogy nem az én kutyám, a gazdáját keresem. Majd elindultunk haza, a kutyát hátra hagyva, mondván majd haza talál, de elkezdett az autó után futni. Megálltunk és azt tettük amit a barátnőd. Betuszkoltuk az autóba. Innentől lett Ő a mi kutyánk 11 évig :-) 2 éve hunyt el, rákos daganata volt, el kellett altatni. A fotója azóta is itt van mellettem, soha de soha nem fogom elfelejteni. Akkor is könnybe lábad a szemem, ha csak írok róla. Nem tudom számít-e még, de mindig egy lyuk maradt az életemben, hogy honnan jött, ki volt Ő, mi volt a korábbi neve. Pár éve jártam újra abban a faluban, és találkoztam egy családdal, akik elmesélték, hogy kb. 11 éve elvesztették a kutyájukat és azóta nagyon vigyáznak. Volt náluk egy kutya, aki olyan furcsán nézett rám. Utólag kezdtem asszociálni, hogy nem -e az én kis drágám lakott ott. Már sosem tudom meg és néha lelki furdalásom van ,hogy jól cselekedtem-e, lenyúltam más kutyáját, vagy ennek így kellett lennie? Minden esetre sok mindenre megtanított, nekem Ő volt a nagybetűs Kutyám. Jó volt neki így, vagy jobb lett volna megtalálni a gazdáját? Miatta már egész másképp állok a mostani kutyáimhoz, akik menhelyről valók egyébként. Számomra Ők is csupa titok, de egy percig sem bántam meg. :-)

Mi befogadtunk egyet vagyis nem mi hanem a mamámék ( de én neveztem el ők meg a határból hozták el (én is ott voltam)a kiskutyát trkatorral már lassan két éves és az a neve hogy Kramspuszka

*Krampuszka

Nana, hogy orokbe fogadnam! :) csak a szuleim nem ebgedik a kiskutyat.. De most itt van egy kobormacska, es ha eleg sokaig itt marad, akkor napi szinten etetem:)..

Anyu kapujában ült egy kutya, körbe kérdeztem a szomszédokat nem-e tudják hova tartozik, de nem tudták. Anyu nem volt otthon, bevittem az udvarba, de anyu egyből kizavarta mikor hazajött. Utána a kapu előtt nyüszített, hogy engedjük be. Párom megsajnálta, berakta a kocsiba és elhozta hozzánk. Így most vele együtt 5 kutyánk van :)

Simán! Jelenleg két utcáról befogadott, egy menhelyről örökbefogadott és két gyepiről, altatás elől mentett van nálunk. Meg egy, aki saját felelősségére költözött hozzánk...