Hogy lehet a rottweiller kutyát "megszelídíteni"?

Van egy kb. 8 éves rotink. Vagyis a férjem kutyája. A kutya a páromat istenként kezeli, ő a minden, ő az, aki a születésétől fogva foglalkozik vele, naponta kétszer viszi sétálni, dögönyözi, csutakolja, ő a GAZDA. A párom édesanyját is valamennyire elviseli, bemehet a birtokterületére, adhat neki enni, takaríthatja a helyét, de a testi közelséget már neki sem engedi. Én három éve kerültem a háztartásba, de a kutya máig nem tudott megszokni. Nem hogy meg sem simogathatom, de a ketrece közelébe sem mehetek. Ha csak meglát közeledni a háza felé, már majd kiugrik a kerítésén.

Érdekes, hogy amikor sétálni mennek, akkor már nem foglalkozik velem. Pontosan tudja, hogy engem hová tegyen családon belül, érzi a szagomat, amikor be van engedve a házba (amikor én nem vagyok ott), meg az utcán is csak rám néz, ha épp sétálni mennek, és én tisztes távolságból elmegyek látótávolságban tőle, csak figyel. De ha csak kicsit is közelítek felé, már támadni akar. A saját területét pedig meg sem lehet közelítenem!!

A férjem nemrég kórházba került, és én ott maradtam a kutyával. Egyszerűen nem tudtam megetetni-megitatni, mert nem engedett a területe közelébe. Kénytelen voltam anyósomat áthívni, hogy segítsen, adjon neki naponta többször friss vizet. De ez hosszú távon lehet megoldás? Ha nem lenne anyósom, akkor mi lenne? Felvetődött bennem, hogy mi lenne, ha

-ne adja isten-, a férjemmel komolyabb baj lenne? Balesete volt, szerencsére nem lett csonttörésen kívül semmi komolyabb, de ennyi erővel meg is halhatott volna. Mit csinálnék akkor a kutyával?

Hogyan vegyem rá a kutyát, hogy elfogadjon? Én nem várom, hogy engem is istenként kezeljen, de én is szívesen elvinném pl. sétálni.