Nem foglalkoztam vele, meghalt. Lelkiismeretfurdalásom van, mit tegyek?
1 éves koromban vettek a szüleim egy kutyát. Kb 8 éves koromig bent lakott a lakásban, de mindenhová pisilt, így kijárós lett, majd végül kinti kutya.
Eközben lett egy cicánk, és őt jobban szeretem... Máig nem vagyok oda a kutyákért, nem illenek hozzám.
Így telt el az élete. Néha kimentem, megsimogattam, közben meg bent a macskák el voltak kényeztetve... Végül nemrég, 19 éves korában meghalt.
Azóta rosszul érzem magam, mert elhanyagoltam őt..
Szerintem meg ne legyen lelkiismeret furdalásod! Valaki nem szereti a kutyákat, és te ezt 1 éves korodban még nyilván nem tudtad eldönteni, még azt sem tudtad, hogy a világon vagy! A szüleid nem neked vették hanem maguknak, inkább nekik lehetne lelkiismeret furdalásuk a kutyus miatt! Mégis mit képzeltek egy kisgyerek fogja gondozni a kutyát, etetni, játszani vele, tanítani, holott még ezt maga a gyerek is ugyanúgy elvárja? A kutyus nagyon sokáig élt, már akkor sem lett volna csoda ha elpusztul amikor te még csak 12 éves voltál, épp, hogy kamaszodni kezdtél. Egy gyerek nem képes gondoskodni a kutyáról megfelelően, hiszen még magáról sem tud. Egy más élőlényről meg végképp nem. Mire felnőttél nem alakult ki köztetek az a kapcsolat, így nyilván nem voltál érte oda annyira, egyszerűen nem szereted a kutyákat és kész, te macskás vagy, a szüleid voltak felelőtlenek azért, hogy a kutya el volt hanyagolva. Ráaádásul egy 10-12 éves kutya már idősnek számít, így nem lehet vele úgy játszani, tanítani, sétálni. Egy gyereket ez nem érdekel egyáltalán és akkor te még ott voltál.
A lényeg, hogy ne legyen kutyád, ha nem szereted őket, de gondolom amúgy sem vettél/kértél volna, ha ezt te magad dönthetted volna el! :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!