Szerintetek jó, hogy azt mondtam, inkább ajándékozzák el? Kicsit bűntudatom van.

Egy barátom kért meg, hogy segítsek egy ismerős családnak a kutyájuk nevelésében. Egy golden-labrador mixről van szó, 7 hónapos. Kiszökik és felugrál a szomszéd gyerekekre, ugatja és harapdálja őket, akik félnek tőle, az egyik annyira megijedt, hogy egyedül már nem is mer arra járni. A vendégekkel is ugyanez van. Séta közben rettenetesen húz. Szerintem semmi komoly probléma nincs amúgy a kutyával, simán csak szigorúbban kéne fogni, mert jelenleg egyáltalán nincsenek neki határok szabva és többet mozgatni. Ezt meg is mondtam nekik. Azt mondták, hogy nem nagyon van idejük. Az anya már amúgy sem szereti a kutyát, csak a gyerekek miatt van még ott. Nekem kicsit az volt a benyomásom, hogy ha nagyon akarnák, tudnának rá időt szakítani, csak minden fontosabb nekik, mint a kutya. Mondtam, hogy akkor nem nagyon fog változni semmi, ha nem sikerül rá időt szakítani, lehet, hogy érdemes lenne inkább elajándékozni. Vagy ha a gyerekek annyira akarják, akkor kössenek velük egyezséget, hogy vagy elkezdenek ők foglalkozni vele, vagy megy a kutya. Akkor azt mondták, megpróbálnak időt szakítani rá, beosszák, hogy ki mikor viszi. Ma viszont felhív a barátom, akinek az ismerőse ez a család, hogy úgy döntöttek, elajándékozzák a kutyát. Szerintetek rossz, hogy ezt mondtam nekik? Vagy mit lehet tenni ilyen szituációban?