Nagyon undorító, ha én így szeretnék örökbefogadni?

Jajj, rosszul írtam valószínűleg, bocsánat.

Tehát én úgy gondoltam, hogy mondjuk 1 héten keresztül minden nap kimegyünk a menhelyre (menhelyekre) pár órára, és ismerkedünk a kutyákkal.

Itt az egyik menhelyen havonta szokott lenni kutyagolás, ami azt foglalja magába, hogy állatbarátok kijönnek a menhelyre, és kapnak egy kutyust, amit megsétáltatnak 30-60 percen keresztül.

És mivel mi is tapasztalt kutyagolók vagyunk, megfigyeltük, hogy minden kutya először tiszta "bolond", annyira akar szabadulni a kennelből, majd mikor kiérünk a tisztásra, és magunk vagyunk, sokkal másabb lesz, sokkal kiegyensúlyozottabb (már amelyik:D), előjön a valódi énje.

És innen az ötlet, hogy akkor a kinézett (de még nem ismert) kutyával menni pár kört, és megfigyelni, hogy hogyan reagál hozzánk.

Volt olyan kutya, akinek mindegy volt, hogy ki van a póráz másik végén, csak menni akart, igaz, nem is tudott a szívünkhöz nőni annyira, hogy megsirassam. De van egy kutya, őt többször kivisszük, hát az állításom szerint a legjobb kutya a menhelyen (najó, csak azért, mert őt ismerem). Nekem van egy sanda gyanúm, hogy ő lesz az egyik választott, de azért ne siessünk előre.

Szóval a lényeg az, hogy csak a környéken sétálnánk vele, meg kicsit több időt töltenénk a kiszemeltekkel külön, a menhelytől arrébb (hogy ne zavarjon senkit a sok kutyaugatás). Nem vinnénk haza, tudom, milyen érzés lenne ha hazavinnénk. Én nem is tudom, hogy így is hogyan fogok választani, mert már attól sírógörcsöt kapok, ha sétáltatás után vissza kell vinni a kutyust a helyére.:(