Elrontott kutyát tükör módszerrel szerintetek helyre lehet hozni? Tapasztalatok is érdekelnek!

Sziasztok. Kicsit hosszú lesz :D

Tudom, hogy az én ill. mi (család) hibánk, hogy a kutya ilyen lett.

Fél éve fogadtuk be. Az elején tündéri volt, elég visszahúzódó,de barátságos, kutyákkal is tökéletesen kijött. Pórázon mondjuk kezdeti időben katasztrofálisan közlekedett (ide-oda, előre, hátra, keresztbe, húzott mint egy mozdony :D).

Most meg:

- ha valaki becsönget és ajtót nyitok ott ricsajozik és pattog

- ha nagyapám bejön a szobába morog (halkan), hiába szólok rá

- séta közben ha kutyát lát, akkor lopakodó pózt vesz föl, és ha nem megyünk oda a kutyához akkor sokszor kilő és elkezd ugatni

-oda akar pofátlankodni más emberekhez meg felugrálni

- a szomszéd pudlijának mindig neki akar esni (az nem is provokálja)

- állandóan előre akar kolbászolni láb mellől

(- azért hogy pozitívat is írjak már sokkal-sokkal-sokkal jobban sétál, laza pórázon, nem lop, nem vesz fel kaját a földről, jön hívásra futtatóban is :) )

(Az ilyen alap dolgokat, hogy ki eszik először, nincs üdvözlés az ajtóban, ki megy ki az ajtón elsőnek, betartjuk.)

Próbáltam a CSAK pozitív megerősítéses módszert, meg Cesar Millan módszereit ( séta közben nincs duma, oldalba bökés, stb.), de csak tessék-lássék volt hatásuk.... Igazából annyi ellentmondás van a módszerek közt a neten, hogy kicsit össze is zavarodtam.

Ma eldurrant az agyam és amikor csöngettek és a bejárati ajtóhoz akart pofátlankodni, akkor teli torokból ráordítottam és bezavartam, ami olyan jól sikerült, hogy amíg beszélgettem az illetővel vagy 10 percet ki se dugta a képét. Az esti sétánál is kicsit meg volt szeppenve és amikor egy másik kutyához akart oldalt kiugrani, keményen rászóltam és csúnyán néztem rá, fülét-farkát behúzva nézett rám (eddig ilyenkor le se bagózott). Amikor előre akart kolbászolni, erélyesen magam mellé hívtam, aztán mikor odajött megdicsértem, meg menet közben is, amikor mellettem haladt. Séta közben sokkal többször nézett fel rám.

************************************

TUDOM, hogy félreneveltük (sajnos), hagytuk elkanászodni, nagyon elpimaszodott és sokat megenged magának, de elég volt.

************************************

Ugye már az első ilyen húzásainál keményebbnek kellett volna lennem? Volt valakinek hasonló gond a kutyájával (és ha igen, hogyan nevelte ki belőle)?

Szerintetek ez a helyes/hatásos nevelés? Hogyha jó akkor dicsérem, ha rosszalkodni kezd(ene), akkor meg húú de mérges vagyok? Mert úgy tűnik, erre reagál a legjobban.

(Ja még annyi, hogy közepes termetű kutyus, naponta több órát sétálunk, futtatóba is heti több alkalommal megyünk és nagyon jól elvan a kutyákkal, 2-3 alkalommal kaptak össze más kutyával (rengeteg kutya jár oda), de csak ugatás szinten, de lenyugtattuk őket és utána szent volt a béke.)