Beteg emberek azok, akiknek nincs gyerekük és a kutyájukkal viselkednek úgy mint egy gyerekkel?

Ez hülyeség. A kutya társas lény kérdező, és bár beszélni nem tudnak emberi nyelven, de el se hiszed mennyire értik a nyelvünket.

Én pl egyetemre járok a kutyámmal dolgozni, és sokszor beszélgetek vele. Ha kérdezem válaszol. Megkérdezem tőle kérsz kekszet? Naná hogy kér és ennek hangot is ad.

De ha csak annyit mondok a kollégámnak, hogy na akkor megyünk? Kutyám rögtön felpattan és tudja megyünk járőrbe.

De pl mikor megyünk haza, gyakran elalszok a vonaton. Nem egyszer fordult elő hogy kutyám böködött, hogy mindjárt hazaérünk. Pedig van mikor késik a vonatunk mert dukkolunk egy állomáson, ( nem mondanám hogy az idő érzéke miatt tudja ) és mégis mielött le kell szállni felébreszt. Ismeri a hangosbemondót.

Ja nem vok nyugdíjas, télen öltöztetem a kutyám ( 50 kg ) és kieggensúlyozott az életem. Ez látszik a kutyámon is. :-)

Neked volt már kutyusod? Mert csak akkor értem meg miért jött ez a kérdés, ha volt/van akkor nem tudom elképzelni, hogy nem szóltál még sose hozzá.

Alapvetően elkezd mindenki beszélni a házikedvencével, ezzel nincs baj. Nekünk is van egy bolognesenk, Lili a neve. Muszáj hozzá beszélni, mert a hanglejtésemből leesik neki, hogy játszani akarok, szeretgetni, vagy éppen leszidni, ezzel nincs semmi baj, hiszen, ha jó gazdának számítasz, akkor nem állatnak, hanem családtagnak tekinted őket. Ez nem azt jelenti, hogy ruhákba gyömöszölöd, vagy villáról eteted, vagy esetleg a ''favoritom'' : rózsaszínre fested céklalével, mert az bio, na az, a mentális probléma. :D

Az előbb játszottam a kiscicámmal, és teljesen természetesen mondtam neki a következőket:"Gyere Barack! Gyere, játszunk. Jaj, de aranyos vagy, egyelek meg. Elkaptad? Igen? Háh! (Ezzel kirántottam a karmai közül a játékot) Gyere, vedd el kicsim!"

Normálisnak tartom magam.