Hogyan tudnám meggyőzni őket, hogy kell egy harmadik kutya is?

Most leszek 18 éves. Annyit szeretnék kérni majd a szüleimtől, ha kérdezik, hogy adjanak rá engedélyt, hogy vegyek magamnak egy munka vérvonalú németjuhászt.

A helyzet elég gázos egyébként, mert már van két kutyánk. Még jóval kisebb voltam, mikor vettük őket, főleg házőrzés és családi kutyázás céljából. Mindkettőnek édesapám a falkavezér, soha nem is foglalkoztam sajnos velük eleget, ahogy annak idején ígértem. Sajnos én is belátom, hogy az a fajta ember vagyok, akinél általában minden csoda 3 napig tart. Éppen ezért lesz nehéz meggyőzni a szüleimet, hogy szeretném, ha vehetnék egy olyan kutyát, ami majd jön velem a későbbiekben, ha elhagyom a családi fészket, mert ugye a másik két kutyát nem lenne szívem elvinni, ők ide tartoznak és elsősorban apámhoz, bár ő sem foglalkozik velük különösen, de őt tisztelik legjobban. Ezt nem úgy kell érteni, hogy a kutyák le vannak szarva és egész nap az udvaron tengődnek. Nem így van. Csak nem tanítom őket rendszeresen, a nagy udvar miatt csak ritkán viszem ki őket sétálni, és többnyire azt látja apám, hogy mikor hazajövök, a gép előtt ülök. Nos, ebből az állapotból nekem már nagyon elegem van.

Az utóbbi napokban nem a gép előtt ültem, hanem nagy túrákra vittem a kutyákat és próbáltam őket trenírozni. Azt remélem, hogyha apám látja, hogy mikor hazajön a munkából, én kint vagyok és kutyázom, és lelkiismeretesen átvállalom a kutyák körüli teendőket, akkor esetleg rá tudom venni, hogy két hónap múlva elhozhassam álmaim kutyáját, akivel majd annyit fogok foglalkozni, hogy igazi kutya-gazdi barátság és szoros kötődés alakuljon ki, amit úgy érzem, hogy a másik két kutyával, bár nagyon szeretem őket, már elrontottam. És persze mint említettem, ők nem jönnek majd velem, ha az önálló életemet megkezdem.

Egy szó, mint száz, valahogy rá kell vennem őket, hogy megengedjék a harmadik kutyát.