Miért van a vakvezetőkutyáknak olyan szomorú tekintetük?

Érzelmesek, figyelmesek, talán ezért :D

Sok mindenre oda kell figyelniük, és tudják, hogy a gazdi megbízik bennük, stb. szóval éreznek ők is, csak jobban :)

sztem a legtöbb vakvezető nem szomorú.

viszont laktam egy nyúgdíjas vakvezetővel aki az volt.

Ő azért volt olyan mert a (vak) gazdája verte időnként.

Azért, mert Te szomorúnak látod a tekintetüket.

Az emberek nagyon nagy része (gondolom, te is) hobbi kutyával találkozik többet. A legtöbb családi kutya nincs megfelelően foglalkoztatva, de ha mégis, a kutyának akkor is rengeteg energiája marad arra, hogy pattogjon, örüljön. Amikor egy csillogó szemű, csóváló, pörgő kutya áll előtted, te azt gondolod, hogy boldog, de valójában inkább tettre kész és csinálni szeretne valamit.

Egy vakvezető kutya végigdolgozza az egész napját. Emiatt nem szomorú, mert szeret dolgozni, egyszerűen az van, hogy nem akar a többi embertől semmit, hiszen ő dolgozik, megvan a tennivalója, és nincsenek komoly energiafelhalmozódásai.

Egyébként, vakvezetőnek se a lassúbb, extranyugis kutyákat képzik ki, hiszen munkára a magabiztos, pörgősebb kutyák a jók, akik bírják a fizikai és a szellemi, lelki terhelést.

Én is dolgozok a kutyáimmal. Nap mint nap utazok velük, ledolgozzuk a műszakot, hazamegyünk, alszunk max ÖT órát, és megyünk újra dolgozni. Sakan mondják nekem is hogy szomorúak meg jajj szegény kutya. Igen amikor zsinórba nyomjuk a napokat, akkor nagyon fáradtak. Ott alszanak ahol tudnak pl vonaton.

De ettől még nem szomorúak. A területen éberek, tombolnak , játszanak, vagy éppen vitáznak a varjakkal.

Van egy ismerősöm aki vak, neki egy roki szukája van, és amíg dolgozik akkor nem pörög meg ficánkol össze vissza. De szoktak kutyásokkal beszélgetni, és amíg ismim beszélget, addig a kutyákkal hatalmasat játszik a roti.