Hogy lehetnek egyes emberek ennyire kutyafanatikusok?

10-es vagyok.

Ja hát amúgy igen. Az már tényleg igénytelenség, ha valaki nem mos kezet a simogatás után, vagy ilyesmi. Fagyit nem eszünk mi sem együtt, a végét kapják meg esetleg. Ugyanúgy, ahogy a tányért nyalják ki, miután ettünk. De utána mi már abból nem eszünk, nyilván megy a gépbe.

A kutyaszőrrel nem lehet mit tenni, akárhogy takarítunk, mi kutyások, kutyaszőr bizony mindenhol és mindenen lesz, ha benti a kutyus.

Szájon nyalás, rendszeres ágyban alvás, együtt fagyizás nekem is sokkk.

Bár nagy ritkán előfordul, hogy ahogy hason alszom, és a kertből bejön reggel a kutyám, odajön nyöszörögve, és esetleg megnyalja az arcom...előfordult már ritkán, hogy ismerősök kutyái telibe szájon nyaltak, de még élek ;)

Fagyizás úgy megy, hogy a végét megkapja, vagy külön veszek neki.

Minden simogatás után nem mosok kezet, és rendezvényeken, kirándulásokon simán eszem kutyás-nyálas-szőrös kézzel...megtörlöm azt kész :D

9. válaszolónál a pont. Ez nem fanatizmus, ez egyszerűen igénytelenség, nem csak gusztustalan, de veszélyes is.

Egész életemben voltak kutyáink, és a szüleim megtanították, hogy állatot megpuszilni vagy hagyni, hogy megnyaljon, tilos. Kutyázás után kézmosás. Eszembe nem jutna megosztani a kutyámmal a fagyit, pedig nagyon szeretem, lakásban lakik (bár nem az ágyamban...)

A kutyaszőr más tészta, egyszerűen nem bírom teljesen kutyaszőrmentesíteni a ruháimat, sőt míg a háztól a kapuig eljutok, addig is összeszőröz a kutyám... Vizes kézzel szoktam lesimogatni a nagyját, de gyakorlatilag reménytelen...

Ugyanakkor mindenki azt csinál, amit akar. Csak ne akarja kötelezővé tenni... Amíg a kutyának ez nem okoz kellemetlenséget, addig felőlem smárolhatnak is, legfeljebb nagy ívben elkerülöm.

Ez nem fanatizmus, ezek az emberek nem feltétlenül szeretik jobban a kutyájukat, mint mások - ez egyszerű szemléletmódbeli különbség.

Az arcnyalás, közös evés vagy akár az evőeszközök megnyalása nálunk nem szokás, és én magam ezeket undorítónak találom. Néha - különösen, ha egyedül alszom - a kutyákkal együtt alszom.

Egy hosszabb, kajálással egybekötött kutyás programon azonban gyakran nincs lehetőség pl a kézmosásra. Én gyakran viszek magammal ilyen kézfertőtlenítőt, de ha otthon marad, attól még eszek - és eddig bajom nem lett tőle.

A kutyaszőrrel viszont tényleg nagyon nehéz mit kezdeni. Ráadásul nekem az egyik kutyámnak az év minden napján eléggé jön a szőre, szóval belőle mindig van minden ruhámon valamennyi. Még a legnagyobb igyekezet mellett is van rajta pár szál, mindig. Persze, nem borít vastagon kutyaszőr, de na.

Egyébként, vannak, akik a macskájukkal, papagájukkal ugyanezeket megcsinálják. Én amondó vagyok, hogy az élet minden területén találkozhatunk extremitásokkal, amíg másnak nem ártanak vele, felőlem csinálják.

Ezzel inkább maguknak csinálják a bajt nem neked. Majd ha valaki elkap egy jó kis fertőzést, mert a kutya a seggét nyalta utána meg szájon puszilta a gazdiját akkor talán elgondolkozik rajta, hogy mennyit engedjen a kutyának.

Én is szeretem a kutyáimat viszont nem folytatok velük nyálcserét és simogatás után is megmosom a kezem, mert rengeteg betegséget hordozhatnak magukban. A bélféregtől a veszettségen át akár agyhártyagyulladást is okozhat ha valaki csókolózik a kutyájával.

Saját kutyától veszettséget és férgességet elkapni (szinte) lehetetlen, ha normálisan évente van oltva és három havonta féreghajtva!

Idegen kutyától is minimális az esélye a veszettség elkapásának...