Hogyan kezdtétek a munkakutyázást?

Egyébként igazad van, valóban szükséges tanulnom magamat is. Azóta határozottabb lettem, de a mérget valóban ki kell mutatnom. Valószínű az a hiba, hogy a való életben is inkább vigyorgok, mint dühöngök, de a kutyát nem lehet megtéveszteni. Ha mérges vagyok, akkor is higgadtan elmondom, hogy nem tetszik. De a kutyának ez nem érthető:)

Most még ölelgetem, mert akarom, hogy tudja, hogy elégedett vagyok. Később biztos elég lesz, az ha mondom neki, hogy jó kutya. :)

Köszönöm a tanácsokat, és persze aki tud még valamit, írjon, mert nagyon érdekel, szeretnék jobb lenni, nem akarom elrontani a kapcsolatunkat. És most azért megerősítettetek, abban, hogy jól haladunk, mert szinte ezeket a kijelentéseket teszi a kiképzőnk is, de nem szoktam vele lelkizni:)

Próbálom a fejecskémet átállítani, és ha egyértelmű vagyok, tudom, hogy a kutyám is akkor tud jobban teljesíteni.

Köszönet, és ha végre hazaérek a munkából, jól megdögönyözöm, aztán kidöglesztem a kölköt:)

Az utolsónak: ott vezettük be a rántást, amit már ismert. Egyébként azt mondja a kiképzőnk, hogy ahhoz képest, hogy fél éves, sok kutya fele annyit se tud mint az enyém. Nagyon könnyen motiválható, és a szabadonkövetés eddig rövid távon ment, hosszab idő után elcsatangolt. Már tudja mit várok tőle, ezért rákerült a póráz, és ha elmenne mellőlem, akkor pici rántás, egyből néz, igaz még csak a kezemet. Amikor megállok, szépen leül mellém és néz! De ha megunta akkor nem csinálja. Ezért került rá a póráz.

Ha ül mellettem, akkor már semerre nem néz, csak a szemembe, amikor elindulunk, kkor viszont a kezemet, illetve mivel mozgatom, ezért a lábamat, de felém néz.