Van egy 8 hetes kiskutyám, mikortól lehet kezdeni a tanítását?

először is a gazdához való kötődést erősítsd. etesd kézből sokszor dicsérd, játssz ( a játékot Te kezd, és amikor már nagyon élvezi, Te is hagyd abba! ) vele, kb 1 hétig ne nagyon tanítsd, hagy szokja meg az új környezetet, zajokat, családtagokat.

sokszor próbáld magadhoz hívni a nevével.

mivel 8 hetes, lesz kb 2 hét szobafogság, úgy hogy nem maradsz le semmiről. a második héten már, tanítás címén lehet 2-3 percet foglalkozni vele. többet nem, mert elunja magát, mert még kicsi.

ne legyünk nagyképűek: ..."2 napja van nálunk, ezért még nem erőltetem, de lassan az ül, marad alapokat elkezdjük tanulgatni"... :)

Utolsó! Miért lenne ez nagyképűség? :)

Iszonyú gyorsan tanulnak ezek a pici kutyák. Nálam is alap volt, hogy az első héten már tudta mindegyik kutya, hogy ül, fekszik, marad. Ez a sok kis pár perces tanulás is erősíti a kutya-gazda kapcsolatot, örül mert dicsérik, foglalkoznak vele, fárad (ami nem utolsó szempont) :D

Nyugodtan lehet tanítani már az elejétől, csak látni kell, hogy mennyire van szüksége és nem kell túlzásba vinni.

2 hónaposan is már hozták vissza a játékot nagy örömmel, hogy ők mit tudnak és dobjam megint.

Mielőtt valaki beleköt, nem magától hozta, én tanítottam neki.

utolsó: először is azért, mert egy "babakutya" 2 nap után, új környezetben szerintem még a nevét sem tudja.

másodszor: egy kiskutyának hogy lehet 2 ( kérdező ) nap után, vagy 1 hét ( jelen esetben Te ) után, egy számára teljesen természetellenes parancsot "MARAD" ( a kiskutya, de inkább, babakutya, kézzel-lábbal menne utánad, erre "erősítünk" rá a behívás gyakorlásánál ) megtanítani?

őszintén kérdem, nem kötegszem, de ha leírod a receptet, isten bizony kipróbálom!

mellesleg Te, tenyésztő vagy?

Nem vagyok tenyésztő, miért lennék?

Természetellenes a "marad" mert mindig jönne utánam, oké, de nem azt csináltam, hogy leültettem, otthagytam és elmentem főzni. Ezek még rövid kis gyakorlások sok dicsérettel.

Napokig vele voltam egész nap, volt időnk bőven.

Mindenki úgy tanítja ezt, ahogy neki jó. Elmondom nálunk mi volt.

Tudja az "ül" parancsot, leültetem, felemelem az ujjam, mondom, hogy "marad", persze nem tudja miről van szó, néz rám nagy boci szemekkel, elkezdek szépen hátrafelé lépni, nézi a lábam, látja, hogy indulok, emeli a seggét, hogy akkor ő is, visszalépek, visszaül, mondom még egyszer, hogy "marad", ujjam még mindig fent, elkezdek megint lépni, emeli a seggét, vissza az egész, akkor már kezd leesni neki, hogy még mindig nincs dicséret, valami nem oké. Harmadszor is lépek, segge a helyén marad akkor már jár a dicséret, mert rájött, hogy ha én lépek ő nem kezd el felállni. Az egy lépéses maradás már megy, ezt gyakoroljuk többször, örül neki, már kezdi érteni a lényeget. Aztán következő szint, már több lépéses hátrálás többszöri gyakorlása. Következő, már elmegyek a falon túlra, hogy ne lásson, marad a segge csak dől oldalra, hogy nézze merre vagyok. Ilyenkor már vagy azt csinálom, hogy visszamegyek és akkor dicséret vagy valamikor magamhoz hívom, ilyenkor nagyon nagy az öröm, a "gyere" parancs még izgalmasabb és repül hozzám. Ez kb. 2 nap vagy max 3. Egy hét bőven elég arra, hogy az "ül", "fekszik", "marad" beleférjen. A nevét, a "gyere" és a "nem" parancsokat útközben tanulja, ha egész nap vele van valaki, nézi ahogy szöszmötöl, tevékenykedik ezer meg egy alkalma van tanítani rá.

minél hamarabb annál jobb

a nagyszüleim 8 hetesen hozták el az övéket és addigra már tudta az ült és a feksziket szóval szerintem még várj pár napot aztán kezdheted is