Lányok! Ti oda mertek menni egy leonbergihez/újfoundlandihoz/malamuthoz őt megsimogatni (tehát az óriási cuki kutyusokhoz), vagy csak a mikro divatkutyákat simogatjátok inkább/folyton?

Nekem világéletembem nagytestű kutyáim voltak, pároméknak úgyszintén. Sosem tudtam elképzelni, hogy kicsi kutyám legyen. Nem is vonzottak sosem, az utcán látva sem fogott el az érzés, hogy "jaajdeédes". A munkám során viszont rengeteg kerül a kezem közé, mert valahogy, a gazdijaik minden apró gonddal rohannak vele állatorvoshoz. Túl vannak abajgatva.

6 éve élünk együtt a párommal, a kutyája által ismerkedtünk meg, aki egy bernáthegyi volt (állatorvosi asszisztensként dolgozom). Sajnos már nem él. Jelenleg 4 kutyánk van, abból kettő komondor, számomra a KUTYA, párom pedig bernipásztor szerelmes, ő a harmadik. Három szép megtermett jószág. Viszont a negyedik... nos ő egy csivava.:D

Ellehet képzelni a három nagy szőrös mamlaszunk mellett az apró kis gülüszeműt. Igazából saját magamtól sosem hoztam volna ilyen kutyát.

A hozzánk kerülése meg annyi, hogy a "gazdája" behozta altatásra az akkor 3 éves kutyát, örökölte az elhunyt testvére után. A dokink nem volt hajlandó elaltattni, és mondta, akkor vigyük be a menhelyre. Nekem nem volt szivem, így hazahoztam. Gondoltam biztos találunk neki gazdit, kicsi és cuki - erre sokan gerjednek. Nos hazavittem, 2 hónap után egyértelmű volt, a kutya marad. Sosem láttam ilyet, az alig 2-3 kilós kutya lett a főnök, a három nagy mamlaszom úgy behódolt neki, hogy a szám tátva maradt. Azelőtt voltak falka gondok, morgolódások a nagyok közt, amióta itt a töpre, olyan flottul működik minden, hogy ihajj. :)

Egy boxerrel őrző-védőzöm :"D

De ettől függetlenül szeretem a kis kutyákat is. Nem, nem tartanék, de nincs velük bajom. Oda vagyok a temperamentumos, kistermetűekért, akik mindig mozgásban vannak. Ha sportolnak, dolgoznak velük, vagy legalább rendszeresen mozgatják és tanítják őket, akkor lesz a szememben egy kutya igazán kutya.

Még egy apró yorkien is tátva tud maradni a szám, ha pl. agilitynél százzal megy az akadályok között, de rosszul vagyok egy kövér, lusta malamut láttán, akit még sosem vettek le a flexiről...

Hülye kérdés. Én speciel a nagy kutyákat szeretem, de kevésbé megyek oda idegen kutyához, nem azért, mert félnék tőle, hanem mert idegen.

Kutyám nincs, cicám van.

Ez nem kicsit általánosítás, hogy a LÁNYOK csak azokhoz a mini kutyákhoz mennek oda megsimogatni.

Lány vagyok és elvből nem simogatok ilyen kutyákat, mert tudom, hogy harapós kis dög a nagyja, kevés a normális, hogy ez fajta vagy neveltetés miatt van-e, azt nem tudom, nem szoktam firtatni.

Ezt most csak leírtam, de előttem már sokan kifejtették, hogy nők, és mégis jobban kedvelik a nagytestű kutyákat.

Láttam már viszont ellenpéldát is, kívülről heterónak tűnő, 40-es ffi sétáltatott egy kis yorkit. Lehet, hogy az asszonyé, de még sosem láttam, szóval nem hinném.

+ Ha egy ilyen faszi, mint te megpróbálna közeledni, jó messziről elkerülném, mert milyen hozzáállás az ilyen? Lemaradtál egy pár századdal, vagy miért általánosítod a nemeket?