Miért értékelik jobban az újabb tanítási módszert mint a régit?
Ott van pl. a forgolódós tanítás amikor húzni akar a kutya. Nagyon lassan jut el a kutya agyáig, és nem is biztos hogy működik. Ellenben a régi , hogy magamhoz rántom a pórázt, tíz perc múlva szépen láb mellett jön.
De elnéztem egy két kutyasulit, és a fiatal kutyák nem tudnak szabályosan feküdni. Beállítják őket libasorba, és a gazda meg ott szenved vele, kitolja a kutya a fenekét nem szabályos.
Erre mondja az oktató nem baj majd később megtanulja, most az a lényeg hogy feküdjön.
De ezzel teljesen összezavarja a kutyát mert amiért eddig mejutalmazták jutifalattal utána meg már nem, ráadásu l mit akarnak a feneke körül?
Én a régi jól bevált módszer alapján tanítottam a kutyám, persze oktató segítségével. A keskeny padon másképpnem bír ülni feküdni, csak szabályosan. Két három nap múlva szabályosan feküdt bárhol fektettem le.
Jah és tudni kell hogy a szukám nagyon hisztis volt. Nem akart semmilyen fegyelmező munkát, ágaskodott, földhöz vágta magát ugatott. Érdekes módon a suliban ( a régi módszeres ) egészen a betonfal mellett kellett menetelni, közben a fegyelmező munkát végezni, és csak pár alkalommal próbálkozott, de hipp hopp leszokott róla.
Hangsúlyozom, hogy nem ütöttük vertülk a kutyát, hanem kézzel, ill. lábfejjel segítettük a helyes ültetésre ,vagy fekvésre.
Amit még mefigyeltem az a jutifalat. A modernebb suliban ha netán elfogyott a jutifalat, akkor már nem is érdekelte az egész. A régi módszeresnél, nem lehetett jutifalatkákat dobálni, mert a kutya ne a kaja miatt dolgozzon hanem mert én kérem. És volt benne valami, mert a gyakorlat végén amikor tényleg ügyes volt, jól meg lett dicsérgetve, és felhúzta fülig a száját, vigyorgott. Eddig ezt egyik suliban se láttam nála.
Mégis az emberek rossz szemmel nézik mert jajj nem szabad megrántani a pórázt, az már elavult barbár szokás.
Viszont mégis hatékonyabb.
Nektek mi a véleményetek erről?
válasza:Ez már az oktató hibája, ha így járt el. Mi mindig kedvet csináltunk a kutyának ahhoz, hogy apportos legyen.
Az elején mi tárgyválasztással kezdtük. Letettük a saját szagos rongyunkat a földre libasorba egymás után mindenki lerakta a magáét.Ha a kutya rászagolt a saját rongyunkra akkor azt felkaptuk és ingereltük a kutyát vele,hogy ráfogjon a rongyra és tartsa a szájában egy ideig.Ez a tárgyválasztás volt végül is. A cél azon kívül, hogy szagot azonosítson, az volt,hogy a kutya a rongyot, vagy a saját tárgyat a szájába vegye és lehetőleg ne köpje ki.
Minden összetett gyakorlat után apport játék következett a munka feloldására vagyis a kutyákat azzal jutalmaztuk, és sűrű dicséretekkel is. Voltak olyan kutyák amelyek nem voltak apportosak és nagyon sokszori gyakorlással lehetett őket rávenni arra, hogy a fát ne köpjék ki idő előtt, hanem a szájukban meg is tartsák.
válasza:Mostanában gondolkodtam azon, hogy a nagy, rutinos versenyzők a hétköznapi életben is elvárják, hogy a kutya mindig szabályosan üljön-feküdjön parancsra? Tudom, hogy a legtöbben külön vezényszavakat használnak a sima életben illetve a pályamelóban. A lábhoz, hozzám, igazodj nekem is csak melóban van, sima sétán ez a mellém, ide, gyere és társai :)
Az ül a hangsúlytól-szitutól függően gyorsabb-lassabb.
A fektetésnél a sima feküdj, tréningen-versenyen a fekszik, illetve előreküldés után határozott feküdj.
Szóval Nektek hogy működik ez? Nem zavarja össze a kutyát, hogy egyik vezényszóra elég tessék-lássék módon ülni-feküdni, míg a másikra cm-re pontosan-szabályosan kell? Nem sűrűn versenyzünk, nekem jó, ahogy van :D
Amit Zsuzsabazsa ír, hogy a kutya kiigazítja magát, nagyon igaz, és pikk-pakk megtanulják :D Kutyám a versenyen helyben maradáskor kirakta a seggét oldalra, hisz úgy kényelmes hosszú távon. De megtanítottam, hogy ahogy térek vissza hozzá, a "hogy fekszel" utasításra visszaigazítsa magát szabályosba. Na most a versenyen beálltam mellé, szabályos fekvésre váltott és gyorsan felpattant kérésre ülésbe :D
válasza: válasza:Egy engedelmességi vizsgán belefér, ha a combján ül vagy fekszik. Ott a lényeg az, hogy elvégezze a feladatot. Az már a gazdától is függ, hogy dinamikusabban csinálja vagy lassabban komótosan. Azért írtam, hogy a gazdától is, mert volt a sulinkon egy másik kiképző is /régi srác nagyon/ akinek volt egy óriási nagy barna színű kaukázusi juhásza, és ezzel a kutyával aki alapjában véve lomha. Egy olyan fegyelmező gyakorlatot csinált, úgy mozgástechnikailag, jobbra- balra át, igazodások, előre-hátra-oldalra, hogy több Német juhászt kenterbe vert munkailag.
Jó, de ez mind nem elvárás egy ilyen és hason szőrű kutyáktól.
válasza: válasza:Nálunk szigorúan tilos volt a szöges használata a tagoknál.
Minden kiképzés előtt tartottunk egy szemrevételezést.Megnéztük, hogy a tag megfelelő felszereléssel rendelkezik e. Ha szögest láttunk a kutyán akár kifele fordítva, akár befele, akkor levetettük róla.
Kivételes alkalmakkor használtuk, amikor a kutyát szó szerint be kellett törni mint egy csikót, és vad, harapós természetű volt. Ezt is csak 2-3 alkalommal, mert a nyakon sérülést okoz a huzamosabb használata.Mikor már nem volt rá szükség, azért rajta hagytuk még egy pár alkalommal és elétettünk egy fojtó vagy mögé, egy sima bőr nyakörvet. Így becsaptuk a kutyát. Érezte, hogy a szöges rajta van, bár nem használtuk, mert a fojtó vagy bőr nyakörvön dolgozott tovább.
válasza:Valaki írta, hogy a kutyafüggő, teljes mértékben egyet értek vele, illetve még hozzátenném, hogy bizony FŐLEG gazdafüggő. Mert attól függ, hogy mit szeretne a kutyájának megtanítani, mik az alapvető elvárásai.
Na mármost az én kutyám magam neveltem, első kutya semmi hozzáértéssel. Tulajdonképpen simán családtag, tehát nem ÖV, sport - bár agilytizni jártunk és úszni is - az alapvető elvárásom az volt, hogy normálisan szocializált, jól kézben tartható kutya legyen.
Ez sikerült, egyrészt kivételesen nyugalmas egyed - terrier létére - másrészt pedig "kihasználtam" azt, hogy roppant mód tanulékony.
Ami picit engem zavar, hogy én is jutalomfalattal tanítottam, ezáltal tényleg majdnem minden megcsinál - méretéből adódnak csak akadályok.
A behívás működik, szófogadó, ha picit kanászodik, akkor csak az esti kajálásnál "beleeszem" a vacsijába és már kisangyal megint. Tehát a parancsoknál szót fogad, a játékban viszont csak akkor hoz vissza, ad oda bármit - frizbi, labda, rongyóka, kutyafüle..- ha kap érte kompenzációt.
Utóbbi nem igazán zavar, mert mint fentebb írtam, nem munkakutya, de azért sokat eszembe jut, hogy vajon ennyire könnyű lett volna mindenre megtanítani, ha nem jutalmazom???
válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!