Voltatok már olyan helyzetbe amit muszáj volt megtenni kutyátokkal, de soha nem bocsátotok meg magatoknak?

Nem...

De szívfacsaró a történet. :-(

Nekem is volt, és lassan 10 éve történt de még ma is előfordul, hogy elsírom magam ha rá gondolok. A történetem:

A szomszédommal találkoztam az utcán aki éppen vitt pórázon egy akkor 1 éves palota pincsi kislányt. A kutya sovány volt, hiányzott a szőre, tiszta seb volt mindenütt. Emellett nagyon félős volt. Kérdeztem merre mennek. Azt mondta, hogy viszi az állatorvoshoz elaltatja a dögöt, mert semmire sem jó. Nem tudom miért, de megsajnáltam, és elkérem tőle. Odaadta, hogy ha ennyire lökött vagyok, hogy nem veszem észre, hogy pár nap és elpusztul, akkor kínlódjak vele. Így én mentem vele állatorvoshoz. Kiderült, hogy genetikailag sérült (a kutya apja és a testvére ugyanaz volt, ezt később mondta a volt gazdi) a genetikai sérülést az orvos a kicsiny mérete és csontozata miatt állapította meg. Kiderült, hogy meddő. Kiderült, hogy komoly bolha allergiája van, és hullott ki a szőre sok helyen , ezért volt rajta vastag sebek. Kaptam gyógyszert, kenőcsöket, kapott oltásokat. Szép lassan kezdett külsőre helyre jönni. De volt két dolog ami megmaradt. Sokáig nem akart gyarapodni súlyban mert alig evett. A másik, hogy továbbra is remegett tőlünk. Később megtudtam, hogy azért nem evett, mert macskatáppal etették, és a régi gazdájának volt 3 macskája akik állandóan megverték a kiskutyát. Így hónapok kellettek míg szépen rávezettük, hogy az étel csakis az övé. Majdnem 1 év telt el, amikor elfogadott minket. Engem a férjemet, az akkor 2 éves fiamat. Élete során állandóan figyelnem kellett a bolha allergiáját. Figyelni kellett, hogy a megfelelő vitaminokat megkapja. De családtag lett, és végre gyönyörű kislány lett belőle. Sosem felejtem el amikor 13 éves volt egy húsvéti napon vérzett. Mindenhová csurgott a vér, mintha erősen menstruált volna. Rohanás az orvoshoz. Az orvos megvizsgálta, majd közölte a diagnózist. A kiskutya méhe bekövesedett, ezért vérzik, és fájdalmai vannak. Adott gyógyszereket, hátha ez segít. 2 nap múlva vinnem kellett vissza, mert már olyan erős vérzése volt, hogy a törülköző is átázott meg a kutya pelenka is. Az orvos közölte, hogy sajnos a gyógyszerek segítségével sem távoztak a kövek belőle, így nincs más esélyem. Vagy hagyom, hogy kínlódjon 1-2-3-4 hétig és fájdalmak között meghal, vagy szépen elaltatom. Kértem műtse meg. Az orvos nagyon kedvesen leült velem és elmondta, hogy hiába műtené meg, csak a pénzem bánná. Ugyanis a kora, és mérete miatt valószínű, hogy a műtéti altatásból sosem ébredne fel. Annyira sírtam (ahogy most is), hogy rádöbbentem ki kell mondanom azt amit nem akarok. Hazavittem, és egész éjjel a karomban tartottam és zokogtam. Ő meg csak csendben nyalta a kezemet, bújt hozzám. Másnap kimondtam amit nem akartam. Ki kellett mennem mert képtelen lettem volna végig nézni. Kint zokogtam. Pár perccel később a párom ment be, és hozta ki a testét. Eltemettük. A szívem szakadt meg. Azóta sem volt több kutyám. és most megint sírok.

Sajnos az ember nem tudja ezeket a helyzeteket, döntéseket elkerülni.

Gondolj arra, hogy igaz, hogy nem veled, de boldogan éli az életét :)

Emlékszem, anyukám mesélt nekem élete első kutyájáról. Talán karácsony lehetett, vagy más ünnepnap, ami előtt a kutya rosszul lett. Mindenki tudja, hogy tilos, de az orvos kiadta anyukámnak az adag altatószert.....arra az esetre ha....(mivel nem lesz állatorvos). Sajnos anyu nem bírta tovább nézni a kutya szenvedését, és kénytelen volt meghozni a döntést....és megtenni a lépést. Akkor volt a kutyus 21 éves. Gyerekkora óta megvolt anyunak, máig nagyon fáj a szíve miatta. Kegyetlen lehet mérlegelni, kinek mi a jobb, legyünk önzők, hogy velünk maradhasson, de fájdalomban, vagy hagyjuk elmenni, ne legyen fájdalma, de akkor nekünk szakad meg a szívünk. Nyomorult helyzet.

Szóval, ha már muszáj döntést hozni, szerintem jobb az, ha csak távolabb, de egészségesen és boldogan élhet :)

Szomorú történet, de azzal, hogy elhoztad ettől az embertől a kutyát azzal csak még több hasonló sorsú kutya világra jöttéhez járultál hozzá. Na ezért nem veszünk kutyát sajnálatból, pláne ha utána meg passzoljuk őket tovább, mert túl nagy falat...

A kérdésedre a válasz nem, szerencsére meg nem kerültem ilyen helyzetbe, viszont anyósomék az utcán még sosem járt szocializálatlan óriás testű keverék kan kutyájuk mellé vittek haza egy szintén keverék 2-3 hónapos kis szukát, és szépen kicsapták őt is a kertbe minden összeszoktatás nélkül. Próbáltam figyelmeztetni őket, de csak legyintettek. A kiskutya összesen egy hetet sem élt náluk, mert a nagy annyira megmarta a fejét amikor bele evett a kajájába, hogy el kellett altatni. Az egész megelőzhető lett volna... Minden esetben az ember a hibás, és mindenkinek vállalnia kell a felelősséget a tetteiért, és döntéseiért.