TAPASZTALT KUTYÁSOK! Súlyos félelem fajtársaktól és emmberektől! Tippek?
A kutyám 9 hetes kora óta van nálam (most 1 éves múlt), de az előéletéről csak annyit tudni, hogy a szülein és 2 testvérén kívül nem találkozott más kutyákkal. Kezdetektől fogva naponta kétszer viszem sétálni (a nagy kert mellett), tehát kiskora óta emberek közt mozog, bár konkrétan nem barátkoztattam velük. Néhány hónappal ezelőttig kutyatársaságba se vittem, csak az utcán találkozott néha fajtársakkal (rossz élménye nem volt, hozzáértők szerint a szülei bánthatták). Kezdetektől fogva a pánik jeleit mutatta ilyenkor. Míg kicsi volt, az utcán úgy kellett húzni, csalogatni, mert ha embereket látott, teljesen megrémült (kutyákról nem is szólva). Most már ott tartunk, hogy elmegy mellettük (a kutyás kerítések mellett is amúgy), sok nép közt is elég szépen jön, de megfogni nem engedi magát senkinek, max. ha megtömik egy csomó kajával (amit kézből nehezen fogad el), de úgy is a félelem jeleit mutatja. Hónapokkal ezelőtt kinyílt a szemem, és elkezdtünk heti egyszer kutyasuliba járni. Nem Cerbeos meg ilyesmi, csak amolyan "falusi" suli, de az oktató szakképzett, tapasztalt és elkötelezett ember. Mivel nagyon okos kutya és elismer vezérként, az egyik legjobb "tanuló", jól elvan ha a többi kutya is dolgozik, habár látszik rajta hogy fél, de a parancs erősebb tud lenni általában...viszont a többi kutyától retteg, ha a közelébe mennek vagy ismerkednének. És az a gond, hogy ez egyre többször csap át agresszióba. Az elején, ahogy elkezdtünk járni, tapasztalható volt egy kis javulás, de aztán rájött hogy a vicsogás és kapkodás távol tartja a többieket, és így most már romlik a helyzet (annak ellenére hogy látszik rajta mikor támad hogy tudja hogy rosszat csinál). Abban reménykedtünk, hogy idővel javulni fog, de én eléggé elkeseredtem...persze, fegyelmezem meg minden, de állni látszik az egész ügy.
Valaki, aki volt hasonló helyzetben, hozzá tud ehhez szólni? Mit javasoltok? Másik kutyasulit ne ajánljatok, nincs rá lehetőségem. Az oktató is megtesz minden tőle telhetőt, de gondoltam azért megkérdezlek titeket is, hátha. :) Nagyon megköszönök minden segítséget!!
Köszönöm a válaszokat! Valószínűleg az egyes pontoz le mindenkit, én zöld pacsit nyomtam...
Szóval a kutya nem menekül el a közelemből, hanem pont hogy bújik folyton a szoknyám mögé, mindig mögöttem lenne...ennek ellenére volt már olyan hogy utcán kibújt a nyakörvéből mert egy TELJESEN nyugodt kutya meg akarta szaglászni és hazáig rohant...ezek után nyilván nem szívesen veszem le róla a pórázt, de mondom, hosszú zsinegre szoktam tenni. Az a gond, hogy zárt helyre meg nem tudunk menni...de szerintem a hosszú póráz elég jó megoldás, mehet amerre akar csak épp könnyebb elkapni ha baj lenne.
Az első két kutya akikkel összeismerkedtettem, nyugodtak, jólneveltek voltak, most már azért többen vagyunk, de instabil kutyákkal még nem eresztettem össze, csak úgy pórázvégről szaglásztak felé. :) Ha egymás mellett sétáltatjuk őket, akkor rettenetesen le akar maradni, csak hogy ne legyen egy vonalban a másik kutyával, úgy kell húzni.
Csináltam már ilyet hogy lefogtam míg megszaglászták, szegény úgy remegett. :( De nem is tudtam hogy Cesar is csinált ilyet. :D Igazából az aggaszt hogy nem igazán látszik a fejlődés...szóval már egy jó ideje járunk suliba, de mintha még romlana is, pedig nagyjából úgy csináljuk ahogy mondjátok. Úgy viselkedik, mint akit évekig az utcán téptek, pedig nem is... :(
válasza:Az én kutyusom is elég félős volt, igaz ő kölyökként menhelyről jött.
Mi egy kutyafuttatón voltunk először hasonló helyzetben, de beszéltem egy kutyaiskolával és ők a következőt tanácsolták:
Kutyafuttatón a kutyám vidáman elvolt, jött egy nagyobb kutya amitől megijedt (kisméretűektől nem fél, akármilyen agresszívek is, nagyoktól meg retteg, bármilyen jámborak is...) és elkezdett menekülni a sarkokba, közben kétségbeesetten vonyított, mint akit ölnek. A nagyobb kutya meg csak nézte, hogy mi baja, aztán elfordult. Az én kutyám futott hozzám menekült, hogy védjem meg, de itt jött a csel, elfordultam és a nagy kutyát simogattam. Emiatt látta a kutyám, hogy nem bánt, engem sem bánt és óvatosan nekiállt szagolgatni. Végül már próbáltak játszani is és egyre magabiztosabb lett a szívemcsücske :) Remélem segít valamennyit az esetem, de nekem az jött be, hogy a kutya szabadon volt (igaz elkerített részen) és megbízható kutyával kezdtük, akármennyire is kétségbeesetten bújt a szoknyám mögé a kutya, nem szabad vele foglalkozni mert azzal hogy babusgatod, megerősíted benne, hogy félni kell.
válasza:"menekül a helyzetből aztán előbb-utóbb támad"
Szerintem nem konkrétan az emberektől / kutyáktól fél(t) kezdetben, hanem egyszerűen, míg nem volt szocializálva, nem tudta/tudja, milyen helyzetben hogy kell viselkedni.
Az, hogy egy kutya bizonytalan egy helyzetben, fogalma sincs mit csináljon (pl azért, mert tapasztalatlan) könnyen összekeverhető azzal, hogy "pánikol". Tulajdonképpen nevezhető pániknak, de nem egy olyan dolog ez, amivel ne lehetne mit kezdeni.
Az én kutyám, mikor először kezdtem barátkoztatni emberekkel, kutyákkal, tiszta hülyén viselkedett, én is "megrémültem" de szerencsére volt egy illető, aki mondta, hogy ez egyenlőre a saját "esetlensége" - ami kölyök kutyáknál elő-előfordul(hat).
Én azt javasolnám, hogy felejtsd el ezt, hogy fél az emberektől, kutyáktól, próbáld más szemmel nézni az egészet. Úgy képzeld el, hogy minden ismeretlen helyzet olyan neki, mint egy billegő, csúszós talajon járkálni - ha kellő türelemmel, nyugodtsággal állsz hozzá, nem szugerálod belé a "pánikot" nagyon lassan, fokozatosan terelgetve, szerintem jó eséjjel normális kutya lesz.
Ebben pedig segítségedre lehet egy kutyasuli is, vagy egy normálisabb ismerős.
válasza:"Csináltam már ilyet hogy lefogtam míg megszaglászták, szegény úgy remegett. :( " ---
a másik, egyik legfontosabb dolog, hogy ne sajnáld a kutyát.
Amúgy, Cezar is ezt írta a könyvében, hogy a kutya olyan lesz, amilyennek a gazdája szeretné. Ha azt szeretnéd, hogy egy félős kislány legyen a kutyádból, akkor olyan is lesz. -- nem pontos idézet, de kb ez a lényege.
válasza:--> és ezt leginkább ezzel a sajnálkozó , szegény kiskutya csak fél, jaj mi történt vele, ó, hogy fog félni hozzáállással lehet elérni. (ezzel nem azt akarom mondani, hogy lökd bele a számára rázós helyzetekbe. Fokozatosan csináld, de sohase sajnáld)
Erről az egészről amúgy a gyerekek jutnak eszembe. Ha megnézed, mi történik, ha elesik egy gyerek: van, amelyik felkel, és szalad tovább. Mások a földön maradnak, és hisztiznek -- többnyire azok, akik ezzel figyelmet érnek el.
Köszönöm a hasznos válaszokat!
Az a vicces hogy látja hogy ölelgetem a nagy kutyákat, játszok velük meg minden, de attól ő még nem jön oda. :(
Babusgatni nem szoktam egyáltalán, erre külön odafigyelek!
14-es, köszönöm, ez jó ötlet, legközelebb megpróbálok így hozzáállni. :)
Egyébként tegnap végre sikerült beszélnem azzal, akitől őt elhoztuk, és mint kiderült, már az anyja is ilyen volt! :( Eddig is furcsa volt, hogy igazából nem érte semmi trauma és mégis így viselkedik, de ez megmagyarázza a helyzetet. Én úgy tudom, egy traumából fakadó rendellenességet könnyebb kezelni mint ilyen "hozott" dolgokat...szóval felköthetem a gatyám. :'D
válasza:Hát, én saját tapasztalatot tudnék leírni.
Az én kutyám kis-közép termetű, régen minden kutyát az utcán megtámadott, a sok nagytestű csak nézett, hogy mit akar ugyan tőle. Nem hallgatott semmire, engem pedig a szívinfarktus kerülgetett, hogy mi lesz. Itthon egyébként csettintésre bármit megcsinált, kb.
Na, mi azt találtuk ki a barátommal, hogy először jól összeszoktak (a barátom és a kutyám). De persze a barátom mindig kutyaszagúan jött. Aztán sétáltunk rövideket hárman. Majd egyszer a kutyájával jött (nyugodt, szocializált kutya). Hát, az első percbe a nyakára ment, nem érdekelte se a barátom, sem én. Aztán jött a séta. Először egyik oldalon mi, a másikon ők. Aztán egymás mellett, majd kézenfogva. És, fárasztó, de úgy 1-2 óra múlva leesett az én kis dögömnek, hogy jééé, hát ez sétál, ez nem támad, akkor én is megnyugszom ám, és élvezem a sétát.
Ez volt az első feladat. Ezt gyakoroltuk. Aztán pár ismerősömmel megbeszéltem, akinek szuka kutyája van (az enyém kan), hogy sétáljanak már itt, és ott, és mi elmegyünk mellettük, meg-meg állunk beszélgetni, stb. Itt is eleinte félelem, lihegés, parázás, aztán lassacskán normális volt. Utána már odavittem minden kutyához, legyen az kicsi, nagy, szuka vagy kan, most ott tartunk, hogy kicsit játszanak azzal, aki szimpatikus, aki pedig nem szimpi, azt nem támadja, csak szimplán hátat fordít, jelezve, hogy nem barátkozik:D
Nem tudom, hogy ez milyen módszer, lehet jó, lehet nem, nekünk bevállt. Nem jártam kutyasuliba vele soha.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!