Közterületen vajon nem kötelező a póráz?

nálunk nincs semmi futattó jellegü dolog. van egy "park" ahol egy tó. kutyát úsztatni tilos, de igaz, hogy még bemenni se lehet.. kiküldött a PIÁS DOHÁNYZÓ BERUGOTT parkőr pedig mondtam, hogy igen odakakált DE! kidobtam és semmi nem látszik. 'hát de odaszart a dög. és most tünés vagy rendőrt hívok!'

...

de nekem is jön rendesen bár nálunk az emberek áttalokként viselkednek. ahol tudnak felparkolnak a járdára, rámdudál, nem enged át a zebrán és ő néz, hogy miért indulok el... mondjuk ahol jártam eddig kutyával ott mindenhol ilyenek (tisztelet a kivételnek)

néhányan belerúgtak, dobálták és ránk is küldtek kutyát.

szerintem ilyenek mellett sokan félnének póráz nélkül vinni a kutyát. én is félek, ezért nem is veszem le róla.

Én azért sétáltatom póráz nélkül a kutyáim, azon kívül hogy az átlagnál jobban neveltek, mert nemhogy kevés kutyafutattó van, hanem 1 azaz egy darabról tudok (mondjuk még sosem láttam, pedig 18 éve élek itt) az egész városban. És az is a másik felén! A városunk nem kicsi. Most szerinted akkor minden nap sétáljak el odáig (mert ugye autóm még nincs, busz, vonat 3 kutyával?), vagy 3 pásztorkutyámat sétáltassam élete végéig pórázon, esetleg ki se engedjem a nagy kertből, me hát az úgyis ölég nekik? Akkor meg az lenne a baj, hogy én vagyok a gonosz ember aki kertben tartja a kutyáját láncon... Én mindent megadok a kutyáimnak, arról nem tehetek hogy nem veszik figyelembe a társadalom egy meghatározott rétegét akiket kutyásoknak hívnak. De nemhogy kutyafutattó, de még egy szemetes sincsen, de azért én mindent csináljak a szabályok szerint!

A kisgyerekes anyukákra meg megmondom őszintén, magasról teszek. Majd ha ők engem emberként kezelnek akkor én is őket. Kétszeresen is semmi vagyok a szemükben, egyérszt nincs gyereket és nem is akarok másrészt kutyás vagyok. Hacsak nem csodaorszgágban él valaki akkor tapasztalhatja, hogy emnnyire lenézik a kutyásokat. Majd ha a kisgyerekes anyuka nem uszítja rám a kutyáját, mert az "ő utcájában" sétálunk és az ő kutyája miatt nem tud aludni a kölyök, majd ha megneveli a gyerekét, hogy az nem hergelje a kerítésen kívül a kutyám, ne fenyegetőzzön az utcán hogy lelövi légpuskával, ne jöjjön oda engedély nélkül simogatni a figyelmeztetésem ellenére a kutyáim, sőt maguk a szülők ne ütlegeljék esernyővel a kerítésen át a kutyám, de dobáljanak be követ, ne próbálják megrugdosni, nos majd akkor én is figyelembe veszem őket. Az én kutyáim nem ártanak senkinek, még csak nem is a járdán sétálunk, mivel a kertvárosban nincs forgalom a földúton, de az anyucikák még onnan is leszorítanak a 3 babakocsival az út közepén és utána még nekik áll feljebb. Ennek ellenére az kutyáim oda nem mennek senkihez, nem néznek senkit (amíg az nem akar bántani engem), én mindenkit kikerülők. Nem fogom őket pórázra kötni amíg nem látom azt szükségesnek. De a fejem teszem rá, hogy még így is én szívok, míg a harapós tacskók, gyilkolós rotik (akik elkapták a kutyám is), mindenfelé kölyköket csináló kanok vígan szaladgálhatnak évek óta az utcán gazda nélkül, míg én tisztességesen tartom a kutyáim...