Miért van az, hogy sokan elítélik az olyan embereket, akik sokat foglalkoznak a kutyájukkal?
18 éves lány vagyok, és elég sokat foglalkozok a kutyámmal, ahova lehet, viszem magammal, a lehető legtöbb időt töltöm vele, és emiatt nagyon sokszor hallom vissza azt, hogy "kutyab*zinak" titulálnak, kinéznek mindenhonnan, és volt már, hogy nekem szegezték a kérdést, hogy "Minek töltesz ennyi időt a kutyáddal, mikor sokkal hasznosabb dologgal is tölthetnéd?" És még hasonló finomságok... ez pedig finoman szólva nem esik jól. Több "barátom" is elpártolt mellőlem mióta kutyám van, és többek között még az exem is ezért dobott ki, merthogy túl sokat foglalkozok a kutyámmal, pedig nem lehet azt mondani, hogy a kutya miatt ne töltöttem volna el vele elég időt. Valahogy nem tudom megérteni, nekik miért fáj az, hogy én ennyire szeretem a kutyámat és a lehető legtöbb időmet töltöm el vele.
Más kutyások is vannak így, és őket nem zavarja ez a helyzet? Mert engem eléggé zavar, mikor pl. kint állunk a bolt előtt, várunk valakit, és szinte pofán röhögnek a korombeliek, hogy már megint a kutyámmal vagyok... :(
4-es! Az a normális, amit Te csinálsz! Ennyi idősen nem kellene bulikba mászkálni, az ismerőseid egyszerűen el vannak tájolva ;)
Kedves kérdező. Ezek az emberek nem a valódi barátaid! Nekik gondolom nincs kutyájuk, nem értik meg, mit jelenti szeretni és gondozni egy állatot (jól!). És nem vagy egyedül a világban, ha van egy kutyád. Ezt sose felejtsd el... idővel majd javul a helyzet, ne törődj ezekkel a csipkelődő barmokkal.
Mert irigylik azt a szeretet amit a kutyád iránt érzel.
Napi szinten lehet hallani hogy "egy állat nehogy már többet érjen, mint egy ember" vagy hogy "miért pazarlod a szereteted egy kutyára". Mintha egy állatnak nem járna a törődés és gazdája szeretete, csak az emberé lehet mind. Aki ezt így látja, ez egy önző, kicsinyes, irigy ember.
Szerintem ez az idézet nagyon találó:
„Csak egy kutya? Időről időre azt mondják nekem: Ébredj fel, ez „csak egy kutya”! – nem értik, miért teszi meg az ember ezeket az utakat, miért invesztál ilyen sok időt és érzést, vagy miért veri magát költségekbe, amelyek a „csak egy kutyá”-val járnak.
Legbüszkébb pillanataimból néhányat a „csak egy kutyának” köszönhetek.
Sok óra telt el, amikor egyedüli társaságom „csak egy kutya” volt, de egyetlen pillanatig sem éreztem magamat mellőzve vagy egyedül. Életem egyik legszomorúbb pillanatát a „csak egy kutya” idézte elő, és a sötét napokban a „csak egy kutya” volt az, akinek barátságos érintése jóleső érzéssel töltött el, és erőt adott átvészelni azt a napot.
Ha te is azt gondolod, hogy ez „csak egy kutya”, akkor feltehetően olyan mondatokat is ismersz, mint „csak egy barát”, „csak egy napfelkelte” vagy „csak egy ígéret”. Ez „csak egy kutya”, aki barátságból, bizalomból és merő hamisítatlan örömből a lényeget hozza az életembe. „Csak egy kutya” felébreszti bennem a részvétet és a türelmet, ami engem jobb emberré tesz. „Csak egy kutya” vesz rá arra, hogy korán keljek, hosszú sétákat tegyek, és vágyakozva tekintsek a jövőbe. Ezért számomra és az olyan ember számára, amilyen én vagyok, ez nem „csak egy kutya”, hanem minden remény és jövőbeli álom megtestesítője, kedves emlékek és a jelen tiszta élvezete. A „csak egy kutya” megmutatja bennem a jót, és eltereli a gondolataimat.
Remélem, hogy mások is megértik egy napon, hogy ez nem „csak egy kutya”, hanem valami, ami nekem emberiességet kölcsönöz, és többé tesz, mint „csak egy ember”. Tehát ha legközelebb hallod azt a mondatot, hogy „csak egy kutya”, akkor mosolyogj, mert ők ezt „csak” nem értik.
Ha a szemébe tekintesz, elfelejted minden félelmedet, gondodat, szomorúságodat és problémádat, mert a kutyák nekünk olyan szárnyakat adnak, amelyek nekünk soha nem voltak és soha nem lesznek.”
És:
"Amíg meg nem tapasztaltuk, milyen érzés szeretni egy állatot, lelkünk egy része mélyen alszik."
Mondhatnám azt is hogy bár több, legalább fele ilyen törődéssel rendelkező gazdi lenne, nem lenne itt probléma kutyatartás terén.
De mint már mondták szerintem igenis sokan irígykednek azokra akik időt, energiát fordítanak bármilyen normális, hansznos tevékenységre, mert az írígyek lusták erre.
Velem is ilyen volt a szitu anno. Általánosban alig vártam péntekenként az oktatás végét, hogy rohanhassak szeretett "kutyámhoz", aki még nem volt az enyém, csak szabadidőmben lehettem vele.
Teltek-múltak az évek, de nem változtam :D Ha kutyab...nak, nem normálisnak, stb-nek neveztek/neveznek, én mosolygok, hogy IGEN, és BÜSZKE vagyok rá :) Légy az Te is!
A kutyások legnagyobb részétől el kéne venni a kutyát, mert a minimális dolgokat sem adják meg nekik :(
"kérdezik sokan h miért nem jöttél a buliba én azt mondom h azért nem mert a kutyámmal voltam és akkor jön az a kérdés h fontosabb neked a kutyád mint a buli ? és én azt mondom hogy igen! mert jó hogy bulizol meg minden de ha berúgsz és nem emlékszel semmire az már kevésbé .. és én inkább azt az időta kutyámmal töltöm!"
Bárcsak minden fiatal így gondolkodna!!! MEG NE VÁLTOZZ! :D
Nekem ezek a kedvenc idézeteim:
" A kutya valóságos szent.
Természeténél fogva tiszta szívű
és őszinte.Ösztönszerűen tudja,
mikor nincs rá szükség:órákig
képes nyugodtan feküdni,mikor
királya belemerül a munkába.
Ám amikor a király szomorú és
szorong,odalopakodik hozzá, hogy
az ölébe hajtsa a fejét. Ne félj.
Sose bánd,ha mindenki más el is
hagy.Gyere sétáljunk egyet,és
felejtsd el az egészet."
Axel Munthe
"...Mások nevezzék gyöngeségnek az állatszeretetet, gúnyoljanak ezért te sétálj csak kutyáddal. Jó társaságban maradsz; s Isten tudja ezt."
Márai Sándor: Füves könyv
Találó ez az idézet.
Lehet azért cseszegetnek, mert tényleg azt hiszik, hogy a kutyával töltött idő csak "ácsorgás". Szabadidőm nagy részét én is a kutyámmal töltöm, ahová tudom, viszem magammal.
Korábban gépeztem, vagy "shoppingoltam" szabadidőmben. Mióta van kutyám, elkezdtem sportolni, és amint tudom, fogom a pórázt, megyünk a parkba, hegyekbe.
Igazából, akkor érzem magam a legszabadabbnak, ha jó helyre érünk, leveszem a pórázt, és kezdődik a játék...
Számomra nélkülözhetetlen felüdüléssé vált, hogy így tudok együtt lenni egy másik lénnyel akitől valódi figyelmet kapok, nincs a sok felesleges duma, önmagam lehetek, és a napi stresszes-zombi üzemmódot felváltja a "jó érzés itt lenni" feeling.
Pia, és sok hülye buli helyett én ezt a módját választottam a kikapcsolódásnak. ----> és válaszolva a kérdésre, (én is kaptam már beszólogatásokat) nem zavar a helyzet, mert tudom mit csinálok, és hogy miért. Hazaérve pedig frissebbnek, feltöltődöttnek érzem magam, nem ágyba esek, és nem másnaposan ébredek.
"szinte pofán röhögnek a korombeliek, hogy már megint a kutyámmal vagyok"
-- amúgy két dolog jutott eszembe: vagy túlreagálod a dolgot, vagy pedig hülyék az ismerőseid. Úgy értem, ha sokat látok valakit a kutyájával, max arra következtetek, hogy jó kapcsolat van köztük, és sok törődést kap az eb.
Azért túlzásba sem kell esni, hogy a szociális kapcsolataid tönkremenjenek. Szóval ha csak pár ismerősöddel romlott meg a viszony "emiatt" míg másokkal jól kijössz , akkor az a pár illető hülye, és egyszerűen "kiszóródtak", az pedig megesik. :
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!