Nagyon nehéz egy vak kutyussal együtt élni, tanítani, nevelni, hogy jó élete legyen?

Van egy kutyám, 2 éves shar pei aki nagyon barátságos. Szeretnék mellé egy társat, és mivel ő is menhelyről van mindenképpen menhelyi, nehéz sorsú kutyát szeretnék. Tegnap összehaverkodtak egy kerekesszékes kutyussal, innen az ötlet hogy szeretnék fogyatékkal élő kutyán segíteni. Ismerünk egy süket kis beagle-t, ő viszonylag teljes életet él, viszont egy vak kutyusnak sokkal nehezebb lehet, talán nekik a legrosszabb így egy vak kutyán szeretnék segíteni. Még nincs konkrét kiszemelt, csak érdeklődöm. Ha kölyökkortól velem van könnyebb, vagy pont megnehezíti a dolgot? Ha valakinek van tapasztalata szívesen várom! Mit-hogyan lehet nekik tanítani, mennyire boldogulnak egyedül mondjuk egy futtatóban, mennyi törődést igényelnek? Van tapasztalatom kutyákkal, de vak kutyussal még nem volt dolgom. Bármi érdekel, köszönöm!