Tegnap elvitték a kutyámat, hogy el sem búcsúzhattam tőle. Nagyon rosszul vagyok, folyamatosan sírok és nem tudok jelen pillanatban másra gondolni, csak arra, hogy valahogy vissza kell szereznem. Hogy győzhetném meg a szüleimet, hogy hozzák vissza?

Ha a két szomszédotok ennyire szeret bele kötni mindenbe, akkor még örülj, hogy a kutyus ép bőrrel el tudott menni tőletek.

Az anyósék szomszédja olyan, hogy ha valami nem tetszik, nem szól, hanem intézkedik. Pl.: Zavarta a szomszédot, hogy anyóséknak disznójuk van, erre kifigyelte, hogy anyós honnan szedi a füvet nekik, erre hajnalba, meg amikor tudta, oda öntözte a hipós vizet, aminek a következtében a disznók meghaltak. Egymás után pár disznó meghalt, mire rá nem jöttek, hogy miért haltak meg egymás után a cocik.

Múltkor lent voltunk úgyszintén anyósnál, levittük a kutyánkat( kuvasz ) különféle okok miatt. Másnap vittük haza, de figyeltük, hogy valami hibádzik a kutyával, székrekedés volt. Pár nap múlva, dokit hívtunk, aki injekciót adott neki. Sajnos a kutyus nem lett jobban , a végén már enni sem igen akart, de még inni sem ( csak tejet), a dokit napi szinten hívogattuk, kétnaponta láttuk. A végén már teljesen tanácstalan volt. Végül elaltatta, körbe tapogatta a hasát, meg amit kellett. A vizsgálat után később a kutya ahogy ébredezett, epilepsziás rohamot kapott, hűtöttük szegényt vízzel. Az orvos nem biztatott sokkal, ő mérgezésre tippelt. Szerencsére az altatás után a kutyus jobban lett, a diéta is sokat segített.

Sajnos bizonyítani nem tudjuk, hogy ténylegesen mérgezés volt, a doki fagyállóra tippelt, a szomszédasszony meg éli tovább a maga kis életét. A vicces az egészbe az, hogy a faluba egy nagyra becsült tanárnőnek tartanak.

Ezért is írom, hogy örülj, hogy a kutyád jó helyre került, él és virul, és jó gazdája lett.