Meg szoktátok ütni a kutyátokat?

Igen, volt már rá példa, mikor pl. az istennek se akart megérteni valamit, akkor azért oda kellett suhintani (pl. orrbavágás, de nem durván). Vagy pl. a másik kutyámnál volt már párszor grabancrángatás, de volt, hogy meg is rúgtam, mert nekiment egy másik kutyának.

Én sem vagyok híve egyébként a fizikai büntetésnek, de néha nem tudsz mást csinálni.

Nem.

Nyílván több oldala van a dolognak, tehát függ attól hogy az "ütés"-en mit értünk. Odalegyintünk, odakoppintunk, vagy egy komolyabb verekedésnél keményebben odaütünk a kutyának.

Az én jó apám kutyát, gyereket egyaránt ütött, úgyhogy igazán nem nehéz elképzelni, hogy hogy állok ehhez a kérdéshez.

Az én kutyám szintén megriad az ásványvízes palack megkocogtatásától is, nem ordítozom, nem verekszem, mégis működik.

Személy szerint nem hiszek a verés semmilyen formájában, de aki koppintgat, vagy legyintget az még belefér.

Kettő durvább eset fordult elő nálunk, amiért borzasztóan szégyellem magam és nagyon sokáig furdalt a lelkiismeret.

Az első eset az volt, hogy sétáltunk a parkban, flexin volt a kutyám, de meg volt eresztve maximálisra. Láttam, hogy szimatol valamit a fűben, aztán ahogy odaértem, láttam, hogy nem szimatol, hanem ürüléket eszik. Itt grabanc rázás, határozott nem, majd folytattuk a sétát, immár láb mellett. Elhaladtunk egy fa mellett, ahol szintén volt egy jó nagy adag ürülék és a kutyám egyszerűen kitépte magát a kezemből és két-három harapással beette. Na itt már kezdtem berágni rá, erélyesebb grabanc rázás ordítottam, hogy fúj, neem aztán indultunk haza. Hazaérés után kb. fél órával (előtte lent elvégezte a dolgát) szétfosta a lakást, de annyira, hogy még a falról is vakarnom kellett. Máskor mindig szokott jelezni ha kell neki, most nem jelzett. Nagyon mérges lettem rá - még a szarevés miatti indulatok dolgoztak bennem - és úgy hozzá vágtám a tévétávirányítóját, hogy az elrepedt. Utána ő elvonult a helyére és nyüszögött, én meg a szartakarítás közben sírtam...

A másik eset az volt, hogy erdőben voltunk kirándulni, ő pedig el volt engedve. Egy tisztásra értünk és ott egy család piknikezett, de mint a filmekben, ki rakva a sonka, kolbász, kenyér, ég a tűz, gyerekek labdáznak, apa szalonnát süt, anya a gyerekeket fotózza... az én drága jószágom meg mielőtt behívhattam volna, odarohant a kis asztalhoz, és lelopta róla a rúd kolbászt. A család észrevette,szerencsére tök jól kezelték és nevettek, én rohantam és közben ordítoztam, hogy fujj, ereszd, nem a tiéd, ide hozzám azonnal, persze mindhiába, mire odaértem, a felét már megcsócsálta. Amikor a másik feléért nyúltam, hogy elveszem tőle, iszonyatos morgásba és vicsorgásba kezdett, majd mikor rányúltam a maradék kolbászra, akkor 1 mm hiányzott ahhoz, hogy megharapjon. Na akkor kevertem le neki egy irgalmatlan nagyot, majd utána grabanc rázás és nagy szidás. Szegény utána meg sem nyikkant egész végig, látszott rajta a sértődöttség.

Rosszul éreztem magam utána, csak abba gondoltam bele, hogy ő sosem bántana engem és a kaja miatti morgás tulajdonképpen meg az én kudarcom, mert nem voltam vele elég kemény, és nem tanítottam meg neki, hogy bármikor oda kell, hogy adja az ételét, anélkül, hogy megmorogjon. Előfordultak még kisebb seggre csapások, de ezek mindig arra mutattak rá, hogy hiányos a kutyám nevelése és tulajdonképpen ilyenkor akár magamnak is rásózhatnék egyet a seggemre, mert az én hibám, hogy nem tudja ezt vagy azt, nem gyakoroltam vele eleget.