Én ezt már nem értem! Van olyan, hogy valaki csak részben falkavezér?

Szerintem olyan nincs, hogy részben vagy falkavezér. Vagy Te vagy, vagy nem.

De azt tudni kell, hogy olyan nincs, hogy a rangsor egyszer s mindenkorra el van döntve. A kutya mindig, folyamatosan próbára fog tenni. A vezérséget nem elég átvenni, ezt az állapotot fönt is kell tartani.

Vannak olyan szituációk, mikor ezek a próbatételek még nyilvánvalóbbak. Valószínű, a Te esetedben pont az erdei séta és más érdekes dolgok látványa ez a próbatétel. Ha itt nem tudod a tiszteletet kivívni, akkor el is vágod magad. A séta pedig a kutya szemében a vadászattal egyenlő, ahol még nagyobb szükség van arra, hogy megmutasd neki vezéri kompetenciádat.

Azt javaslom, inkább egy darabig mondj le az ilyen sétákról. Nem azt mondom, hogy ne vidd sétálni, csak egy időre kerüld el ezt a problémás helyzetet, így nem esik csorba a státuszodon. Gyakorolj vele hasonló szituációt, de olyan körülmények között, ahol nagyobb kontrollt tudsz rá gyakorolni. Pl. városi környezetben, ahol sok kutya van. Hagyd előbb, hadd játssza ki magát, majd gyakorold a behívást a sok zavaró dolog között. Ha már ez jól megy, akkor továbbléphetsz. Inkább amíg meg nem szilárdul valamelyest a tekintélyed, ne adj esélyt a kudarcnak, kerüld ezt a szituációt. Másik ötlet, hogy fáraszd le alaposan a kutyát, így is nagyobb kontrollt tudsz gyakorolni fölötte. És még egy tanács, ha kimész vele valahová, igenis hagyd egy kicsit fölfedezni a területet, az idegeneket. Sok gazdi csodálkozik, hogy bizonyos helyzetekben nem tudja a kutyáját behívni. Én azt mondom, inkább engedj egy kicsit a huszonegyből, hadd hancúrozzon kicsit, mint hogy a tekintélyeden csorba essen. Persze ez nem jelenti azt, hogy ne tudd bármikor visszahívni a kutyádat és kontrollt gyakorolni fölötte, de azt gondolom, érdemes megtalálni azt az egyensúlyt, ami igazságos lenne. Végül is ha Te kiszabadulnál kicsit a hétköznapokból, Te hogy reagálnál? Örülnél, hogy végre jöhetsz-mehetsz, találkozol új emberekkel stb. Próbáld magad kicsit a kutya helyzetébe érezni, fáraszd le és ne akard mindig, mindenáron a lábad mellett tudni. És gyakorold nyugodtabb környezetben ezt a dolgot, esetleg egy kutyaiskolába, de ha elengeded pórázról az erdőben, nem kell azt várnod, hogy katonásan mindig melletted meneteljen. Persze, fontos, ha nem a legfontosabb a behívhatóság, de ha hagyod néha kicsit, azzal többet érsz el és aztán szívesebben is odamegy hozzád.

Na kicsit ellentmondásos lett, de remélem érted a lényeget. :D

"Halálra rémült kocogókat"?

Nem gondolom, hogy ez megengedhető, bármilyen kutyáról is van szó. Én nem félek a kutyáktól, de tudom, milyen lehet.

Meg ez, h "ha meglát vmit, kitépi a karomat, ezért nem tartom pórázon városban". Ilyen _nincs_.

Nem ismerem a fenti művek íróit, de Te az alapokat nem tanítottad meg neki - vagy nem jól.

Láb mellett követés, ilyesmi....

Addig pedig erdőben sem szabad elengedni, amíg ezt csinálja. Hosszú pórázzal menjetek sétálni.

És a behívást vég nélkül gyakoroljátok!

(és bár ez késő bánat: csak olyan méretű és erejű kutyát szabad választani, amivel még kényelmesen elbírunk.)

Egyébként jól írták előttem: valóban próbálgatják a határaikat a kutyák folyamatosan, de ebbe nem tartozik bele a behívásnak való ellenszegülés.

Szia, első vagyok:

*****