Az ilyen ember vajon tényleg érezhet szeretetet az állatok iránt?

A barátomról van szó, és a napokban komolyan elgondolkoztam ezen a dolgon. Kíváncsi lennétek a ti véleményetekre.

Engem mindig is állatok vettek körbe, családtagként kezeltük és szerettük őket, felelős állattartó családként, így nekem ez a természetes hogy nagyon szeretem a saját kedvenceimet, vigyázok rájuk, stb, szerintem értitek mire célzok.

Aztán ott van a barátom, ő falun nőtt fel... és ezt úgy írom hogy nem magával a faluval van a baj, hanem az ottani állattartási kultúrával, biztosan ismerős ez is nektek.

Én úgy ismertem meg, hogy szereti az állatokat, állatbarát, stb, még ha nem is olyan környezetben nőtt fel, attól még lehet olyan mentalitású. Aztán valamikor beszélgettünk az ivartalanítás fontosságáról. Szerencsére meg tudtam győzni hogy a kan kutyájukat kasztráltassák, de van ott egy 14 éves szuka tacskó-mix is, őt viszont már nem akarják semmiképp mert már kb 3 éve "várják" hogy "na majd idén már elpusztul"... Sajnos 14 évesen már tényleg kockázatos lenne a műtét az altatás miatt, de szegény borzasztóan néz ki az örökös ellések miatt... Idén is már ellett egyszer a szerencsétlen, és amikor kérdeztem a barátom, hogy mit csináltak a kölykökkel, akkor elmesélte, hogy gödröt ásott az anyjával és élve eltemették őket... Hál'istennek nem voltam ott, de már a gondolattól is elszörnyedtem. Mondtam neki hogy legalább előbb elaltatták volna őket valami gázzal vagy bármi, de élve... kérdeztem hogy nem szakadt meg a szíve ahogy sírtak? Mondta hogy de, rossz volt, ezért az anyja vizet öntött még a földre és úgy hamarabb elhallgattak...

És belegondoltam abba, hogy ezt majd' 13 évig végigcsinálni... Én erre nem lennék képes, ha pisztolyt tartanának a fejemhez, akkor sem! Az ilyen ember aki már "ölt" vajon tényleg tud úgy őszintén szeretni egy állatot?