Miért nem tudja némelyik ember becsülni a kutyája szeretetét?
Kedves Anyu és Apu!
6 hetesen magatokhoz vettetek, sokat játszottam a gyerekekkel, és nagyon boldog voltam Veletek. Ahogy nőttem, egyre nőtt a mozgás igényem és vele együtt az étvágyam is. A gyerekek nem akartak velem játszani, ..ha odamentem egy simiért, sokszor meg belém is rúgtak. Aztán egy nap beültettetek a kocsiba. Én olyan boldog voltam, végre hónapok óta először látok mást is a kennelen kívül. Az autópálya szélén álltunk meg. Eldobtátok a labdámat. Futottam utána, de mire visszaértem, Ti már sehol sem voltatok. Kétségbeesetten rohangáltam a kocsik között, labdával a számban. Az autósok dudáltak, de volt olyan is, aki még rá is gyorsított. Ki akartam futni az út szélére, mert nagyon féltem. Hirtelen egy hatalmas ütést éreztem az oldalamon, és többet nem tudtam felállni. Nagyon nehezen kikúsztam az út mellé. Próbáltam utánatok menni, de nem sikerült. Körülöttem minden véres volt. Fáztam, sötét volt és féltem. A labdámat még mindig fogtam, biztos voltam benne, hogy visszajöttök értem. Hiába nyüszítettem, ugattam, senki nem állt meg segíteni. Többórás fekvés után megállt mellettem valaki, nem törődve a vérrel és a sárral, betett az autóba. Egy fehér köpenyes férfi szaladt a kocsihoz, amikor megálltunk. Már csak a fejét csóválta. Új gazdám, aki 15 perce ismert, nagyon sírt és megölelt. Csak akkor engedtem el a labdámat, hogy megnyaljam a kezét, hogy azt tudjam neki mondani: "Köszönöm". Aztán elaludtam, az utolsó dolog, amit hallottam, gazdám kétségbeesett zokogása volt. Már nem félek, nem fázom és nem fáj semmim sem.
Meghaltam. ,,Talán ha nem rágom szét a cipőket és nem eszem annyit, még mindig élhetnék..."
Nem pontosan értem , mi itt a kérdés , de aki nem tudja értékelni a kutyája szeretetét,annak nem is kell kutya...
és ez a történet is nagyon szomorú :'(
A fenébe az ilyen írásokkal, nem bírtam ki, hogy ne olvassam el, most meg szomorú vagyok. :(
Aki bántja a kutyáját azt jól meg kéne verni. A híradóban is mindig hallani állatkínzásról. Szomorú dolog ez. Ilyen rohadtak az emberek. Én már jobban szeretem az állatokat, mint az embereket.
Őszintén szólva én már úgy vagyok vele, hogy hiába értékelem imádom stb. a tököm tele van már ezekkel a példabeszédekkel, amit évek óta az orra alá dörgölnek az embereknek, és már itt is egyre többször van az, hogy megnéznék egy kérdést erre mi van ott? A kérdező talált valami 5 éves megható példabeszédet és lesi, hogy hatódik meg mindenki a szuper kis kérdésétől.
Ha nem lenne így ezerszer az arcába nyomva az embernek sokkal értékesebb és értelmesebb maradna, nem lenne belőle egy csöpögős unalom egy idő után.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!