Minden ami sheltie?

13 évig volt egy sheltiem, Leni, nagyon szerettem. Nekem kan kutyám volt, mindenkivel barátságos, játékos energiabomba. A mozgásigénye hatalmas, nem elégszik meg 1 óra sétával. Én jártam vele agilityzni (csak hobbiból) nagyon ügyes volt. Szuper okos, könnyen tanítható, gyerekek mellé tökéletes. 2 éves volt a kisfiamu amikor megvettük, kölyökként és nagyon jól viselkedett vele, mindig rámordult a darazsakra akik "megtámadtták" az óvatosan togyogó fiamat. Együtt nevelkedtek fel, Leninél jobb játszópajtást nem is tudnék elképzelni. Nagyon jó kutyus volt, ő volt az első kutyám. A szőrét naponta átfésültem (mi vittük kiállításra, ha Te nem viszed elég 2-3 naponta egyedtől függően). A kan vagy szuka kérdésre nem nagyon tudok válaszolni. A szukák állítólag simulékonyabbak, nem olyan dominánsak, de a szerintem ez nevelés kérdése, láttam már barátságtalan, harcias szukákat is (nem kevesebbet mint kant). Ha nem akarsz utódot, egyszerűbnek tűnik a kan, de náluk az a probléma, hogy amint megérzi a tüzelő szuka illatát, már rohan is el, sok esetben még a 2 méteres kerítés sem jelent akadályt. Leni egyszer szökött el, 1 éves korában, de szerencsére hamar észrevettük és nem lett semmi baja, még a szukát sem érte utol. Ezután megtanulta a leckét (még párszor próbálkozott, de nem tudott kiszökni). Szuka kutyám nem volt, de a szukás ismerőseimtől hallottak alapján viselkedésre ugyanolyan, mint a kannak. Sokan mondják hogy tüzeléskor úgymond megbolondul, nem tudom mi igaz ebből. Leni mádta a labdákat, az apportírozást, a medencében is szeretett úszkálni, meg természetesen enyhe terelőhajlama is volt. A macskákat nem nagyon kedvelte, nem bántotta őket, de mindig kerülte őket.

Remélem tudtam segíteni! Jó sheltiezést!