Ideiglenes befogadója vagyok egy kiskutyának. Hogyan segíthetnék rajta?

Nem tudni, hogy milyen volt az eddigi élete. Nagyon fél. Aludni sem tud rendesen, mert a legapróbb zajra is felpattan. Az ételt habzsolja.

1 hete van nálam. Egy kicsit javult már a helyzet. Rengeteget simogatom, hogy megtanulja, a kéz nem bánt.

Sokat jutifalizunk is, de egyenlőre csak a kaját látja benne, amit muszáj megszereznie, mert lehet, hogy csak soká kap legközelebb.

Próbáltam tanítgatni. Például az "ül" hallatára (meg kb minden szóra, amit felé intézek, bármilyen hangsúlyban) azt hiszi, hogy leszidom -> remeg, megadja magát.

Viszont, ha kicsit is engedékenyebb vagyok, akkor egyből azt hiszi, hogy ő a főnök.

Ezt értsétek úgy, hogy foglalkoztam már kutyákkal, és alap helyzetben tudom mit kell tenni. De ő egy nagyon félős kutya (ilyennel még nem volt dolgom), akit valószínűleg még sosem simogattak, viszont kézzel tuti ütötték.

Csak kutyák társaságában láttuk feloldódni. Szerintetek örökbe adásnál a kutyás helyet kéne előnyben részesíteni?

Lehetőleg csak hozzáértők írjanak! Köszönöm :)